Cibakházán, a Nagykunságon, a Tisza partján paraszti családból születtem. Irigylem azon kollégáimat, kik már pici korukban tudták, csak színészek lesznek. Az iskolát palatáblával kezdtem, amit könnyű volt letörölni. Meg is tanultunk írni és számolni. Majd a polgárit végeztem el. Jó tanuló voltam, de nem akartam tovább tanulni. Megelégedtem a paraszti munkával. Bolgárkertünk volt, ami nagy figyelmet és szorgalmas munkát igényelt. Jó fizikumom lévén bírtam is a munkát, és ami a lényeg, szerettem is.
Határőrnek soroztak be. De őszi születésű lévén tavasszal nem vonultattak be. Az iskolai padtársam viszont vonult. Három hónap múlva a jugók átlőttek a határon, nagyon szép temetése volt, amitől én úgy megijedtem, meg sem álltam, csak a felvételi bizottság előtt a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Fölvettek. Szakérettségi az Eötvös Gimnáziumban. Dr. Kamocsai Dezsőné magyar irodalom, dr. Eperjes Géza történelem, Bíró István matematikatanárom, hogy csak néhányat említsek jobbnál jobb tanáraim közül. Ezután főiskola. Itt is kiváló művésztanáraim: Gellért Endre. Nagy Adorján, Básthy Lajos, Várkonyi Zoltán, Pártos Géza, Körmendi János, Bánky Zsuzsa, Sulyok Mária. Ma is boldogan emlékszem vissza főiskolai éveimre. Olyan tájszólással beszéltem, hogy kétszer-háromszor kellett megkérdezni, mit mondtam. A híres Dóry bácsi minden órán foglalkozott velem. 1956-ban végeztem, és mert nem akartam Pesten maradni, Egerbe szerződtem. Ott voltam egy évig, de mert közel akartam lenni a mennyasszonyomhoz Szolnokra szerződtem. (Cibakházai lány a feleségem.) Sok-sok epizódszerepet játszottam. Igazgatóváltás, az őszinteségem a számon, amit én igaznak éreztem válogatás nélkül, megmondtam. A szülői háznál soha nem kellett félnem az igazmondásért.
1959 – Pécs. Nem tudom felsorolni, miket játszottam.
1963 – Itt is igazgatóváltás, „Aczél-korszak”. Itt írtam alá életem legcsúnyább szerződését. Színész-ügyelői kötelezettséggel, ami azt jelenti, játszottam is, ügyeltem is. Mért vállaltam? A feleségem beteg volt, a fiam kicsi, értük mindent megtettem. És mégis ekkor jöttek a legszebb filmszerepek. Bódy Gábor: Amerikai anziksz. A mannheimi filmfesztiválon első díj, én a legjobb színészi díj. Gaál István: Naponta két vonat. Veszprémi tévéfilm-fesztivál: filmnagydíj. Színészi különdíj. Vitézi László: Békeidő. Pécsi fesztivál, majd meghívták a mannheimi fesztiválra is. Film nagydíj, én: kritikusok díja.
1982 – Szolnok. Új életet kezdek, határoztam én. Csak a szerepeknek élek. Mindenben játszottam, úgy értem, próza, operett, ifjúsági előadások, iskolaszínház. Ismét film: Bódy Gábor: A kutya éji dala. Szép színészi elismerést hozott. Innen nyugdíjba mentem 1991-ben.
