Hollay Herczik Bertalan

színművész, nótaénekes (Cigánd, 1930. szeptember 2.)

    Házunktól nyolc kilométerre volt az iskola Dombrádon. Reggel fél hétkor indulás át a Tiszán nyáron hídon, télen a jégen, ősszel-tavasszal pedig csónakkal a sok áradástól tengerré duzzadt folyón keresztül. 1944-ben egyik napról a másikra bezárt az iskola a német megszállási miatt. Másnap már „dolgoztam”: elszegődtem inasnak a Hangya szövetkezet korcsmával kombinált boltjába. (Segédlevelem is van, de csak nyugdíjazásom alkalmával kérték.) 1946-ban megalakult nálunk egy különleges iskola: a Sárospataki Református Gimnázium kihelyezett részlege, a cigándi paraszt-dolgozók gimnáziuma. Cigándon jártunk iskolába, és Patakról jártak ki hozzánk a legjobb tanárok, majd év végén Patakra mentünk vizsgázni.
    Két évig működött a CPDG, aztán megszüntették. Mehetett mindenki, ahova akart. Végül Miskolcon érettségiztem, a Lévay József Református Gimnáziumban. Bár Nékosz-kollégiumban laktam, de tanárom javaslatára vasárnaponként egy-egy falu templomában helyettesítettem az éppen elhurcolt református lelkészt.

Egymást keressük: Talabér Erzsébettel

    Az érettségi után az orvosira jelentkeztem. Fel is vettek Debrecenbe, Pestre, sőt a Miskolci Nehézipari Egyetemre is felvételi nélkül. Mivel egyikre se vágyódtam igazán, átküldtek bölcsésznek. Egy év alatt annyi bölcsességet összeszedtem, hogy felvételiztem a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész tanszakára.
    Harmadik évfolyamon kezdtük a tanulást, és a legfontosabb tantárgy nem a művészettörténet volt, hanem a marxizmus. Szeminárium közben azon háborogtak szemforgató csoporttársaim, hogy nyári katonai kiképzésen megtudták: Jugoszláviában a katonák a mi szeretett vezéreink fotóit használták céltáblának.
    Ugyanúgy, mondtam én, ahogy mi az ő vezetőiken gyakoroltuk a biztos találat elérését!
    A dermedt csend után F. Zs. szemináriumvezető megkérdezte: „Herczik elvtárs! Szerinted ez ugyanaz?”
    Igen, mondtam, mivel senki nem lő saját országa vezetőire.
    Másnap már csak hallgató voltam, de nem a „kiváló hallgató”.
    Szeged–Békéscsaba–Kaposvár volt az utam, melyen eljutottam a Déryné Színház próbatermének bejárati ajtajához. Ott rengeteg színész várt meghallgatásra, de én nem, hanem elkísértem egy barátomat, hogy beolvassam Haynau szerepét a Baradlay Jenőt elítélő jelenetben. Így vettek fel engem a színházhoz, és másnap már megkaptam a Móricz Zsimond Pillangó című kisregényéből írt csodálatos darab főszerepét: Darabos Jóskát. Rendezője Gyökössy Zsolt, aki úgy imádta a darabot, hogy minden szavát, minden rezzenését a lelkembe véste. Már csak a függönyt kellett felhúzni. Megtörtént 114 előadásban. Zalaszentgróton felvételt készített a Magyar Rádió. Közben észrevették, hogy géphiba miatt az első felvonás lemaradt a felvételről. Kérte a rendező, hogy előadás után megismételjük, újravesszük a lemaradt részt, maradjanak ott néhányan. Akkorra már az állóhelyek is megteltek emberekkel. Boldogság volt játszani. Két-három személyes darabok következtek és a gyönyörűség: A kőszívű ember fiaiból a legkisebb fiú, Jenő. A tisztalelkű kisfiú, akit testvérei példája tesz a legnagyobb hőssé, bűntelen áldozattá.
    Zenés vígjátékok, prózai darabok után megkaptam a Dankó Pista főszerepét. Csongrádi Mária, a színészből lett rendező engedett játszani mindent úgy, ahogy a lelkemnek tetszett. Kétszázötven előadás olyan közönség előtt, amit nem lehet leírni. Soha nem éreztem, hogy a sok ének, tánc fárasztott volna, alig vártam, hogy felmenjen a függöny. Utána én magam húztam össze a függönyt, mert a következő darabbán megaláztak a szereposztásnál, és azonnal felmondtam. Azóta népdalt és magyar nótát énekelek. l968 óta ez az én színházam, de ezt is lehet és kell is úgy csinálni, hogy a közönség állva ünnepeljen, és ne engedjen le a színpadról, pódiumról.
    Nyolcévi együtt dolgozás után találkoztam igazán Talabér Erzsébettel, aki megnyerte a tévé és a rádió énekversenyét: a Nyílik a rózsa vetélkedőt. Rájöttünk, hogy egymást kerestük, és azóta tartjuk magunkat a Pillangóban mondott egyik gyönyörű mondathoz: „Ha egy pillangót egyszer megfogsz, az többet ki ne szálljon a kezedbül.”
    Bejártuk Európát, Amerikát. Németország újraegyesítése egyéves évfordulóján a Nemzetek műsorának mi voltunk a záróműsora.
    Közben dalokat is írok, és azok egyszerű, tiszta érzésekről szólnak, értelmesek, világosak a szövegei, fülbemászóak a dallamai.
    Minden kortársamnak olyan jó egészséget kívánok tiszta szívvel, amilyen nekem van! Isten éltesse minden ismerős és ismeretlen Barátomat!

A szegedi, a békéscsabai, a kaposvári (1954– 57), majd a Déryné Színház (1957–78) tagja, 1978-tól szabadfoglalkozású. Négy éven át vezette a Szól a nóta című tévéműsort. A rádióban másfélszáz nótafelvétele készült.
Lemezei: Élt a Maros partján; Az asszony, ha veszekszik (Talabér Erzsébettel); Csak azért iszom én…