Erdőmunkás családján születtem. 1936 decemberében szüleim átköltöztek a beregszászi járásba, a Beregsom közelében lévő tanyára, amelyet Békésy-tanyának neveztek. Ukrán–ruszin nyelvű elemi iskolában, 1941-től 1944-ig Munkácson ruszin nyelvű polgári iskolában tanultam.
Ukrán szakos tanári oklevelet szereztem. 1966-tól a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék (1971-től Magyar Filológiai Tanszék) tanszékvezető docense, 1972-től professzora, 1988-tól a Hungarológiai Központ igazgatója is vagyok.
Kandidátusi disszertációmat 1959-ben védtem meg Kárpátalja Nagyszőlősi járásának tiszántúli ukrán (ruszin) nyelvjárásai címmel, a nagydoktori értekezésemet 1971-ben a Lvovi Ivan Franko Állami Egyetem tudományos tanácsa előtt védtem meg Ukrán–magyar nyelvi kapcsolatok (Magyar jövevényszavak az ukrán nyelvben) címmel.
Ukrán szakos egyetemi hallgatóként kezdtem el komolyabban érdeklődni a Kárpátalján több mint ezer éve együtt élő két nemzetiség – ukrán (ruszin)–magyar – anyagi és szellemi kultúrája iránt, azóta sem tudtam elszakadni a témától. Tudományos kutatásaimnak fő területei: ukrán–magyar nyelvi (nyelvjárási) kapcsolatok, ukrán és magyar nyelvjárások, nyelvföldrajz, lexikológia és frazeológia. E témakörökben több mint 320 tudományos írásom jelent meg (ezek között 18 monográfia, 25 tankönyv és oktatási segédeszköz). 120 tudományos cikket, 8 monográfiát külföldön publikáltam (Bulgária, Csehország, Finnország, Franciaország, Jugoszlávia, Lengyelország, Macedónia, Magyarország, Moldova, Németország, Olaszország, Oroszország, Románia, Szlovákia). Publikációimra 71 recenziót írtak különböző hazai és külföldi kiadványokban. Írásaimra több mint 450 hivatkozás jelent meg más szerzők monográfiáiban, atlaszaiban, cikkeiben. Ruszin létemre és szláv filológusként már 40 éve a magyar kultúra és tudomány elkötelezettje vagyok: Ukrajna Oktatási Minisztériumán keresztül elértem a magyar történelem iskolai tantárgyként való bevezetését; az Ukrán Legfelsőbb Tanács a mi javaslatunkra állította vissza Kárpátalja több településének történelmi nevét. Főszerkesztője és társszerzője voltam a Magyar Filológiai Tanszék gondozásában megjelent első kárpátaljai magyar ballada- és mesegyűjteménynek, első kárpátaljai magyar irodalmi antológiának.
Két folyóiratot alapítottam és szerkesztek: Acta Hungarica (1990) és A Kárpátaljai Magyar Tudományos Társaság Közleményei (l994). Tagja vagyok a Linguistica Uralica szerkesztőbizottságának, az összkárpáti nyelvatlasz nemzetközi szerkesztőbizottságának, elnökhelyettese a nyelvek közötti kapcsolatokat tanulmányozó nemzetközi bizottságnak, a Kárpátaljai Magyar Tudományos Társaságnak elnöke, tagja vagyok az ukrajnai szlavisták bizottságának, az Ural-Altaica Nemzetközi Társaságnak, 1976-tól 1986-ig a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság választmányi tagja, 1986-tól 1996-ig alelnöke.
Meghívott tanárként ausztriai, belgiumi, észtországi, magyarországi, oroszországi, szlovákiai egyetemeken, főiskolákon és nyelvtudományi intézetekben tartottam előadásokat az ukrán–magyar nyelvi kapcsolatokról.
Példaképem szüleim voltak, akik kitartásra, istentiszteletre, becsületre, emberszeretetre és mindennapi munkára neveltek. Vannak bírálóim, és ezt természetesnek tartom. Ott nincs hiba, ahol nem dolgoznak. Érnek méltatlan támadások és bírálatok. Ezekre azt mondom: aki tud, alkot, aki nem tud és nem akar alkotni, de fel akar tűnni, az irigyel és durván kritizál. Credóm: nem azért dolgozom, hogy éljek, hanem azért élek, hogy dolgozzam. A támadásokra nem szavakkal, hanem erőteljesebb munkával válaszolok.
