Édesapám kovácsműhelyének ritmikus zaja, izzó tűzszikrái jelentették a gyermekkort, az első élményeket. Tízéves koromtól a vasat fogtam. Műkedvelők játszották Golopon a Csókos huszárokat, alig tizenévesen először a tanítóm, Münnich Imre adott krétát a kezembe, festettem a színfalakat, az előadásra hívó plakátokat. Ettől a pillanattól számomra a festészet: oltár. Életemben mindig a rendet, tisztaságot, a harmóniát keresem.
Szegeden elvégeztem 1953-ban a Tanárképző Főiskolát Vinkler László, Major Jenő és Kopasz Márta tanítványaként. 1953-ban Battonyán kezdtem tanítani, később Miskolcon középiskolában, és húsz évig, 1961 és l981 között megyei és városi rajzszakfelügyelő voltam Borsod megyében és Miskolcon. Közben mindig szakköröket is vezettem, tanítványaim több díjat szereztek országos pályázatokon. Tíz évig vezettem a miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium rajz tagozatos osztályát, 1962 és 1969 között a tokaji művésztelep egyik vezető tanára voltam.
Fő élményanyagom a táj, aminek gyermekkoromtól csodálója és tisztelője vagyok. A színt főleg kedélyvilágom határozza meg. Törekvésem, hogy művészetemmel a közönség minden rétegéhez szóljak. Nincs ígéretesebb, mint a látott világot újrateremteni az indulataimnak megfelelően. A belülről jövő intuitív festés nehezebb, de rendezettebb, tisztább, mint a közvetlen látvány utáni festés.
