Almási László

fotóriporter-fotóművész (Budapest, 1930. január 27.)

    Budapesten, az Eötvös József Gimnáziumban érettségiztem. Dolgoztam mint vetőmagvizsgáló, áruellenőr, kalkulátor és mint hivatásos katona. 1956-ban a Gellérthegy pincebunkerjében orosz fogságba estem. 1956 decemberében leszereltem.

Futball-balett

    Már gyermekkoromban is fotografáltam, kaptam egy gépet ajándékba, és megörökítettem a családi eseményeket. Ezekből a képekből semmi nem maradt meg, mert a Pozsonyi úti lakásunkat bombatalálat érte, kis híja volt, hogy nem pusztultunk el. Különböző lapoknál jelentkeztem fotóimmal, fotóriportjaimmal, amelyek meg is jelentek 1954-től a Művelt Nép, a Nők Lapja és az Ez a Divat hasábjain.
    Amikor 1950-ben bevonultam katonának, összebarátkoztam egy Híres Tibor nevű fotóssal, akit eredetileg Hirschnek hívtak. A leszerelése után a Művelt Népnél dolgozott, politikai és színházi riportokat csinált, én pedig segítettem neki, a nagy vakulámpákat tartottam. Később én is a fürdőszobában laboráltam, amikor 1957 áprilisában szólt Hemző Karcsi, hogy a Képes Sporttól sokan elmentek, volna-e kedvem odamenni laboránsnak. Kisebb mérkőzésekről is kellett valami, ahová nyugodt szívvel elküldhettek, mert tudták, hogy jó anyagot fogok hozni. Úgy emlékszem, hogy külföldön 1963-ban, a prágai asztalitenisz-világbajnokságon voltam először. 36 évig dolgoztam mint fotóriporter, majd fotórovat-vezető, és 1993 végén innen is mentem nyugdíjba.
    Magyarországon soha nem volt annyi sportfotós, hogy ne fértünk volna el. Voltak az MTI-sek, Geleta és Záhonyi a Népsporttól és mi. Kelet-Európában az összes sportlapot vertük. A nyugatiakkal anyagi lehetőségekben és nyomdatechnikában nem versenyezhettünk, de szakmailag egy szinten álltunk: ha a L’Equipe és a Képes Sport fotósa ugyanarra a mérkőzésre ment el, akkor megközelítőleg azonos színvonalú anyagot hozott. 1969-től 76-ig rovatvezető voltam, akkor idegösszeroppanást kaptam, két hónapig feküdtem. Utána már nem volt kedvem a nagy harcokhoz. Az utolsó időszakban megint elvállaltam, aztán minden felborult: 1992 februárjában megszűnt a Képes Sport.
    Munkám, fotóriportjaim elkészítése közben tizenkét európai államban jártam különböző világversenyeken, a tengerentúlon pedig Kanadában és Brazíliában. Három olimpiát fényképeztem végig (München, Montreal, Szarajevó).

Kiállítások és megjelent fotók: Stern világkiállítás (1963); FIAP Kongresszus, Szófia (1964); „Sportfotó” egyéni fotókiállítás, Fényes Adolf terem (1972) (ez a kiállítás az FMSZ jóvoltából az ország 43 településé, valamint egy évig a Szovjetunióban is látható volt); Kanadai Világkiállítás; „Tény-kép” kiállítás, Budapesti Műcsarnok (1981).
Díjak, kitüntetések: World Press Photo oklevél (1962, 1963, 1965); a Fotó című lap tiszteletdíja (1962); Ezüstgerely pályázat „Az év legjobb sport-riportfotója” (1963, 1965); Interpress foto ’66 (II. díj a Futball-balett című képpel; a Lett Újságírószövetség közönségdíjasa is); a Magyar Fotóművész Szövetség „Ifjúságunk élete” című pályázat II. díja; a Magyar Olimpiai Bizottság Nívódíja (1999).