Herendi Mária

színművész (Budapest, 1930. január 12.)

    A Zrínyi Ilona leánygimnáziumban érettségiztem, 1949-ben. Egy évvel később, gyermekkori vágyam szerint, jelentkeztem a Színművészeti Főiskolára. Akkoriban háromlépcsős volt a felvételi: az első megfelelés esetén három nap bentlakásos, ahol szemináriumok és (most már tudom) „emberi megfigyelések” folytak. Harmadik lépcső: írásbeli, politikai-ideológiai kérdésekre. Ezen a megmérettetésen estem ki „túl polgári” megbélyegzéssel.
    Elkeseredésemben kiskaput kerestem, így jutottam Makay Margit művésznőhöz, aki meghallgatott, és elvállalt ingyen növendékének (ő akkor szintén a „nemkívánatosak” között volt). Hálás vagyok a tőle tanultakért, főleg a szép magyar beszédért!

Bródy Sándor: Tanítónő Tóth Flóra szerepében

    Különböző „társadalmi” fellépések révén bekerültem statisztálni az Ifjúsági Színházba. Ott indult akkor a főiskola „távoktatása”, a Stúdió. Itt folytattam tanulmányaimat. (Tanárok többek között Vámos László, Bánky Zsuzsa, Ilosvay Katalin, Apáthy Imre és mások.) Sikeres év égi vizsga után segédszínészi szerződést kaptam. Itt, az Ifjúsági Színházban ismertem meg férjemet, Garics Jánost, akit a főiskola elvégzése után a Kecskeméti Színházba szerződtettek. (Akkor ezt a minisztérium intézte.) Természetesen vele tartottam. A Stúdió utolsó évét és vizsgáját már ott végeztem. Elégtétel, hogy diplomámat azok írták alá, akik annak idején nem vettek fel a főiskolára. Vizsgám már „színházi előadás” volt. Schiller: Ármány és szerelem (Miller Lujza). Színésszé léptettek elő, és következtek a jobbnál jobb szerepek. Csak a legkedvesebbek: Móricz Zsigmond: Pillangó (Hitves Zsuzsika), Jókai: Aranyember (Noémi), Nicodémi: Tacskó stb. Sok akkori magyar darab főszerepét játszottam. Főrendezőm Békés András volt.
    1957-ben a Honvéd Művészegyütteshez szerződtem, az akkor alakult színésztagozathoz. (Pedig Debrecenbe Téri Árpád, majd Miskolcra Kazimir Károly hívott, de családi okok miatt nem mentem. Ma már bánom.)
    Hiányzott a színház, ezért 1960-ban leszerződtem a Déryné Színházhoz, ahová már többször hívott Ascher Oszkár. Szép szerepek vártak rám. Még egyszer Miller Lujza, sok Jókai-hősnő (Fekete gyémántok, Szegény gazdagok, Kőszívű ember fiai). Lindenwall Edit, majd Alfonsin (Shaw: Warrenné), Vivie, Molnár Ferenc: Olympia, Shakespeare: Hamlet (Ofélia) – és a felejthetetlen: Bródy Sándor: Tanítónő (Tóth Flóra).
    Mikor Várady Györgyöt kinevezték a győri Kisfaludy Színház igazgatójának, leszerződtem Győrbe, 1966-ban. Győrből mentem nyugdíjba 1985-ben.
    Győr: Sok szép, nagy feladat. Romain Rolland: Szerelem és halál játéka Sophie-jával mutatkoztam be, utolsó szerepem pedig Barta Lajos: Szerelem Mamája. Közben? Nincs hely húsz év sok-sok élményt és küzdelmet adó, de szép feladatának felsorolására. Csak egy-két kiragadott példa. Ustinov: Célfotójában Stella, aki 16 évestől 80 éves koráig szerepel. A különböző korú férjeimet négy (!) kolléga játszotta. Ezért az alakításért Tv-nívódíjat kaptam. Vagy például Werfel: Musza Dagh negyven napjában Juliette – Nagy Attila partnereként. Nem sorolom tovább… A győri és soproni közönség nagyon szeretett. (És a sok „tájhelyen” Kapuvártól Magyaróvárig!) Ezt talán pesti színész nem is érezheti… Az egész országot bejárva, nekik játszva.
    Most festőművész férjemmel élek, a szép emlékeim, aranyos cicáim, kedves virágaim, otthonom, a nyári kertem teljesen kitöltik napjaimat.