Nagy Zoltán Mihály

A résen át

A vesztett ügy védője sört vedel
körülröpdösi lelkesen
egy fehér zakó
Cellánkban szürke tónus ácsorog
mintha lenne ő is elítélt
holott mindeneket áthat
Behatárolt apró térben
rideg szó, ostoba ököl
riaszt nyíló kelyhet
visszacsukódni önmagába
hogy megfulladjon az esély
a készen talált dagonyában
Száműz vagy beszippant ez a közeg
a rettenet ugyanaz
nélkülünk dübörög el
az idő odakint
Nézzük, csak nézhetjük
a zsibongó csodát
falak közül, pici résen át