Bagu László


a krízis



1
az ember felkel meg ilyesmi
végignézi a majmok pusztulását
teát főz ketrecet javít
fejéből bogarakat vesz elő

2
nem kell erről beszélni
a gyerekek akár a majmok
könnyűszerrel visszabújnak
nagyapjukba nagyanyjukba

3
nem lehet tudni a barna
vonalkód mire való mert
imitálni a lián működését
sehogyan sem sikerül

4
az irodában is az asztalon
hol hanyatt hol előre dőlve
a banánt [a banánt]
eldobjuk aztán visszahúzzuk

5
kicsit szomorú dolog
hogy utánozni milyen
könnyű az életet s a
halált szintúgy

6
mikor az előre gyártott cukorkával
rokonaimat megdobálom
mindenki láthatja a kezem
milyen messzire ér

7
fáj nekem a másik szemed
s hogy nehéz napjaimon a
többször szerethető ablaküveg
megpróbál szocializálni

8 [továbbá]
a krízisről elmondhatjuk még
hogy a mászóágról csüng alá
s különösen alkalmas arra
hogy minden kommunikációt
felfüggesszen






egyesült sírok



1. ilyen a halpulóver színe mikor vizet ér
    rányitja magát a gonosz égre fát növeszt
    parafa kérge nem hallgat és nem beszél

2. elmondani sem egyszerű mi az mitől
    most is félek csizmád van nagy a parton
    jársz vagy csapkodsz mikor hozzád érek

3. helyére kerül minden játék enyém a vas
    tied a féreg lehetne akár megfordítva
    [és csapkodsz mikor hozzád érek]

4. ruhád ha már nem melegít őrölt
    búzámban megforgatlak abban hajt’lak
    tovább űzve bánatod olaj a tűzre

5. megtudod mint viszket a föld gerincemmel
    egybeépülsz átszősz gégét torkot inat ha kinézel
    szívem fölött porrá töröd bordáimat

6. hamvamban úgy forgolódunk ne látszódjék ki
    a másik ne ismerjen senki téged ha valamely
    rágóbogár véletlenül arra téved szememben
    ne lássa a szálkát






kaktusz és marabu



mióta jössz s nem vagy még itthon
lábikrádban is kitapintom szagodban
megint Afrika

fogadban dög s hogy nem láttál hétleg
reggel sivatag este a méhed vet ki magából
átkozott ország

elhozlak onnan nyakig beáslak
nézem a szemed woodoo varázslat bőrödből áll
sok fura tüske

vagy elrepülsz ismét hogy lássad a tájat
ínszalag húz újra és rángat kell már a szomj
hiénák éhe

–  –  –  –  –  –  –  –  –

      tegnapi fogad otthagyd a szélben
      tüskéid mind s gyere el délben a Napot hozd el
      csakis azt