Gyárfás Endre

Fekete nap

Korongot vágtunk ki az égből;
fekete tűz lobog mögötte:
fekete nap!
Fekete nap,
beleragyogsz az ösztönökbe,
energiádtól élni mozdul
halott pondró, elévült méreg,
kő lesz a göröngy s újra éle
fenődik elhajított késnek.

Fekete nap,
sugárnyalábod
lefúr a föld alatti tóig.
Fekete nap,
kutak vizétől
legelőnk barma felfúvódik.
Fekete nap,
sugarad billog;
bőrünkbe süti végzetünket:

világtalan megyünk elébe
majdan-vakító fényözönnek.