Parancs János

Barokkos följegyzés

Öregedő párizsi magyar barátaimnak,
vigasztalásul a Holmi 1999. júliusi számát olvasgatva

Egyre biztosabb kézzel választják ki például, a versekben
elegánsan és kulturáltan (esztétikailag már-már hibátlanul)
megfogalmazott, a haldoklás fagyos lehét (ijesztő
közeledését?), a szállongó semmit, az űr dermesztő hidegét
szellemes – szánalommal vagy enyhe önutálkozással elegyes
– fricskákkal teli, pontosabban közönyös tárgyilagossággal
rögzített közléseket.
    Pedig hát a botladozó kezdés sutasága, bája,
lelkendezése, reménye, romantikus világfájdalma és féktelen
lázadozása, hiúsága, szeretet-éhsége, szerelmi mámora vagy
a mesterség fogásait elsajátító tudás megszerzésének öröme
is oly megható lehet a fiataloktól.
    De hát az irodalom igazán még kit érdekel?