Pénzes Csaba

Csak játék

    – Ürítsük poharainkat a győztesekre! – szólt Rempepész. A férfiak magasba lendítették serlegeiket, és kiitták egy cseppig.
    – Potopolész, tölts mindenkinek, a vendégeim vagytok! – invitálta barátait Eufüész diadalittasan. Bevett szokásuk volt már hosszú idő óta, hogy amikor csak tehették, találkoztak, beszélgettek vagy játszottak. A játék a mi biliárdunkhoz volt hasonló. Az asztalon lévő színes golyókat ugyanolyan fából készült pálcával lökdösték. Az igazi szabályokra azonban nem sikerült fényt deríteni. A lényeg az, hogy hőseink nagyon jól szórakoztak. Az ivó berendezése elég különös volt. Nehéz márványasztalok és székek mindenütt. Azt hihetnénk, hogy egy ókori kocsmában vagyunk, azonban van valami különös a helyben. Valami megmagyarázhatatlanul távoli, idegen. Hiába folyt bensőségesen a beszélgetés, a hely mégis ridegséget árasztott. Egy hatalmas termet képzeljünk el, kevés bútorral, kevés vendéggel. Olyan kihalt, hogy visszhangzik. Az uralkodó szín a márvány világos színe, ebből fakad a ridegség. Az emberek öltözéke is furcsának tűnt. Ez is hasonlított az ókori viseletre, az anyaga azonban más, könnyebb, nem azonosítható. A lábbelik meghatározhatatlan, testhez tapadó anyagból készültek.
    – Még egy játszma? – tette fel a kérdést Episztémonikosz. Mindenki rábólintott, egyedül Pantoflasz jelezte, hogy neki mennie kell. Gyorsan elköszönt és távozott. Úgy tűnt, hogy egy kicsit kellemetlenül érzi magát a korai távozás miatt. A többiek természetesnek vették ezt a bejelentést, hiszen nem az első eset, hogy Pantoflasz ily gyorsan távozik. Elköszöntek egymástól, ittak egy kortyot, majd az asztalhoz mentek és folytatták a játékot. Eufüész kezdett, a tőle megszokott fifikával. Szemmel láthatóan nehezményeztek is rá ezért a társai, hiszen olyan ördögien ütötte meg a golyókat, hogy az utána következőnek igencsak feladta a leckét. Episztémonikosz következett. Barátai kicsit lemondóan pillantottak rá, majd visszamentek a pulthoz és ráérősen iszogatni kezdtek. Ismerték már jól a játékstílusát. Ha egyszerű helyzet előtt állna, akkor is hosszú percekig hezitálna a megfelelő lépésen. Gondolatban megszerkesztené a golyók útvonalát, az ütközésekkor keletkező erők mértékét és irányát. Töprengésének idejét a mostani, korántsem egyszerű helyzet még fokozza is. A jól átgondolt lökés tökéletesen sikerült, és Episztémonikosz, mint mindig, most is önelégülten mosolygott. Rempepész sóhajtott egy nagyot, és az asztalhoz lépett. Pillanatok alatt felmérte a golyók állását, és szinte gondolkodás nélkül cselekedett. Technikásnak nem igazán nevezhető, inkább erőből játszik. A golyók elképesztő gyorsasággal cikáztak ide-oda az asztalon.
    – Ne vadulj, kérlek! – szólt rá Potopolész. – Emlékezz csak vissza, múltkor is, amikor ilyen erősen játszottál, a vörös golyó úgy felforrósodott, hogy egy jó darabig teljesen használhatatlanná vált. – Rendben, visszafogom magam – szabadkozott Rempepész, és átadta a stafétát Eufüésznek. A furfang most sem maradt el. Finom, ám megfontolt és határozott mozdulattal sikerült ismét olyan helyzetet kialakítania, hogy Episztémonikosz annyira megfeledkezett magáról, miközben az állást tanulmányozta, hogy látványos fejvakargatásba kezdett. A többiek, mint rendesen, ha Episztémonikosz volt a soros, várakozó állásba helyezkedtek. Episztémonikosz hosszasan figyelte a golyókat. Lehajolt, hogy szemmagasságból is szemügyre vehesse őket, az esetleges takarásokat akarta gondolatban kielemezni. Úgy gondolkodott, hogy ha a kék golyóval megüti a sárgát, akkor olyan helyzet alakul ki, ami az utána következőnek nagy fejtörést okoz, viszont ha majd ismét rá kerül a sor, ő nagyszerű játékot tud bemutatni. Igen ám, de akadt egy kis bökkenő. A fehér golyó ugyanis a kék és a sárga között állt oly módon, hogy Episztémonikosz hiába végzett bármilyen számítást, mert az látszott rajta, hogy jár az agya rendkívül, hiába hajolt le, hiába lépkedett ide-oda, nem láthatott rá a sárgára a kék mögül. Néma csend honolt az ivóban, mindenki feszülten figyelt. Eufüész törte meg a csendet.
    – Néha az az érzésem, mintha ezek a golyók nem csupán tárgyak lennének, hanem valamilyen élő dolgok. Nem tudom, lehet, hogy tévedek, de úgy hiszem, hogy a lökdösésünkkel valahol, valamit, valahogyan befolyásolunk.
    A csend még nagyobb lett. Mindenki a poharába mélyedt és Eufüész gondolatán elmélkedett.