Szénási Miklós

Az egyén területeinek kiterjesztése és befogadása

Naplementék és napfelkelték
pöttyözik. Reggelente kékre
festi, a haja, hogy derül
ezen, hogy az eget most szándékosan
boglyas fejdísznek mondta
és egészen végére hagyta az óriás-
fiút. Ezek az örökös önreflexiók.
Ez káros már. Teste csak kontroll
által él, liheg, hörög és
vonaglik, szörnyű pedig,
mennyire tudja, miért. Megy az ég,
jön az ég, folytatja elölről.
Aztán előredől, csíkot figyel,
bogarat les a kőről szállani fel.
Nem kő, ahogy nem föld a föld.
A műanyagról és a bolyhozott
padlószőnyegből nem vétetett a test,
oda nem is adatik. Kissé kínos,
így mondogat magának: alliteráló
szótorlaszok, figyel fel megint.
Megint egy nap, megint.