Vass Tibor

Naplopó laplevél

Napló Poe kötete alatt, a Napút hírén

    (.nincs itthon a macskám, na pút mondott valaki hátulja épp.)
    Három gyerek van a fiam szobájában, két lány, egy fiú, a fiam az előszobában sír, a három gyerek közül valamelyik biztos bántotta. A két lány a fiam szobájában a fiún van épp, mikor bemegyek, azt látom, egymáson a gyerekek, Bencén a két lány, barátom, Miklós fián. Leugrik az egyik lány a fiúról, mikor meglát, Anna, barátom, Zoltán lánya, új a frizurája és nagyon szép, leugrik Bencéről, kiszalad. A másik lány még rajta, Boglárka, barátom, Miklós lánya Bencén van. Kérdem barátom, Zoli lányát, Anna, miért sír a fiam, Levente. Lecsúszott rólunk, szalad az anyjához, barátom felesége, Kati is kérdi, miért sír a fiam, Levente, lecsúszott. Kérdi barátom, Miklós felesége, Ágota Annától, miért sír a fiam, Levente, lecsúszott rólunk, mondja, a négy gyerek újra egymáson. Anna apja, barátom, Zoltán Miklóssal beszél a szobámban, a barátommal, én Simonnal, a barátommal beszélek és Csabával, aki szintén a barátom, halljuk, sok a költő nálunk, Szénásiék, Kabaiék, Serfőző, Fecske, a gyerekek játszanak. Babgulyást ettünk a nagyszobában, Leonóra főzte, a feleségem, Zoltán, Simon és Csaba nem ettek babgulyást, ők otthon vacsoráztak. A gyerekek egymáson, a gyerekszobában, Ágota, barátom, Miklós felesége közéjük ül és olvas, mi feleségemmel, Leonórával, barátomékkal, Miklóssal, Zoltánnal, Katival, barátom feleségével, Simonnal és Csabával beszélgetünk, míg egyszerre el nem mennek, barátom, Zoltán és felesége, Kati, és Anna, a lányuk, barátomék, Simon és Csaba, barátom, Miklós és felesége, Ágota, a gyerekek, Bence és Boglárka kivételével, ők nálunk alszanak, azért ettünk babgulyást, itthon mi együtt vacsorázunk, Leonóra, a feleségem főzte, nagyon finom, a gyerekek is ettek belőle. Simon hiányolta a macskámat, Stokit, aki anyósomnál, Stefikénél van, mert barátom, Miklós allergiás, prüszköl és folyik a könnye a macskámtól, ha nincs itt, akkor is, Stoki szőre hosszú, Laci apukám, feleségem, Leonóra édesapja szereti, ha átviszem, Stefike is örül, fiam, Levente keresi a macskát, Stokit, Simon azt mondja, jól illik ide, így vagyunk mi együtt szép család, ennyien együtt, ne fingjon annyit a macskám, nem illik az ide.

    (.a furcsa eset Újmassán.)
    Heten ültünk a kocsiban, négy felnőtt, három gyerek, Újmassára kirándultunk, az őskohót megnézni, Újmassán van egy őskohó, jó idő volt. Hatvan forint a belépő felnőtteknek, négy felnőtt, három gyerek, a gyerekeknek harminc forintot kellett fizetni fejenként. A belépőt én fizettem, nem engedtem a barátoméknak, hogy fizessenek, meghívtuk őket egy belépőre, az újmassai őskohót megnézni. Szabad ég alatt van, közel a Naphoz, ezért furcsállottuk a felnőtteknek a hatvan, gyermekeknek a harminc forintos belépőt. A barátom elővette a sajtóigazolványát, nekem ilyen van, mondta, ezzel az ország összes múzeumába ingyen bemehetek, de a múzeumőr szerint ide nem, az újmassai őskohót nem lehet sajtóigazolvánnyal ingyen látogatni. Nem azért a hatvan forintért, amúgy jelentéktelen összeg, de furcsállottuk a bácsit, aki múzeumőr lévén mondhatott volna egy pár szót az újmassai őskohóról, még ha a múzeum fedett épületében minden oda van írva a kiállított tárgyak mellé, amit tudni kell róluk. Másnap kaptam a barátomtól egy doboz cigit, furcsállottam, hogy meghívott egy doboz cigire, ő nem dohányzik, Ágotával, a feleségével együtt már régen leszoktak, az őskohónál még viccelt is, itt nem szabad rágyújtani, a szabad ég alatt, nézzem meg, ki van írva, persze nem volt kiírva, a barátom, Miklós viccelődött velem. A kocsiban természetesen visszafelé is heten ültünk, a gyerek fejét nem kellett lehúzni, visszafelé már nem álltak rendőrök a lillafüredi elágazásnál. Jó idő volt, örültünk a jó időnek, itthon már nem furcsálltuk a belépőt, most a cigit furcsállom, mintha jobb íze lenne, pedig abban a boltban vette, ahol én is szoktam vásárolni, nem kell lemennem most a boltba, szerencsére, rossz idő van, fúj a szél nagyon, nem úgy, mint az őskohónál, furcsállottam, Újmassán kimondottan jó idő volt.

    (.hazajöttem a verseimhez.)
    Hazajövök a verseimhez, alig bírom felhozni magam, a borozóba be kellett még ugranom, nap mint nap be kell ugranom, egy deci mádiért állni nem oly kín, mint a liftért, valaki beszél az emeleten, áll a nyitott ajtóban, kibeszél a liftből, megkopogtatom magam, jönnék a verseimhez, alig bírom magam idáig, nehezen jövök, tessék engedni azt a liftet, sietek kérem, a napszíntől még fáradtabb vagyok. Kabátban ülök a verseimhez, hazajöttem, a cipőm is rajtam még, egy szót kell kihúznom, alig bírtam magam idáig, kellett a mádi, eldöntsem, kell-e a szó, vagy nem, kihúzni, átírni, a sálam ledobom, alig bírom magam, van még egy sör az erkélyen, kabát le, a szót kihúztam, több mádit nem iszok, alig bírom magam, de itthon vagyok, a verseimnél, hazajöttem hozzájuk és a sörömhöz, ledobom a nadrágom, le a pulóverem, hányadik cigarettára gyújtok, kihúzok még egy szót, visszaírom, a másikat is, érdemes volt inni a mádit, bírni magam idáig, kihúzom magam, kortyolok, hallom a liftet, lesznek verseim, melyek a liftről szólnak majd, persze főleg, másról szól minden, nehezen jövök, persze főleg, bírom magam idáig, legközelebb holnap jövök haza, a verseimhez, egy deci mádi után, bírni magam, egészen idáig, napszín és Poe voltáig, maradtáig.

    (.a lift ideje.)
    Eljön az idő, meg kell írnom a verset a liftről, a lift vers nélkül majdnem olyan, mint fordítva, a vers lift nélkül, minden vershez kell egy lift, minden lifthez kell egy vers, itt lesz ennek is az ideje, oda nem süt be a Nap. Hallom a liftet a lakásomban, erről kell hogy szóljon majd a lift verse, a liftemé, amivel a lakásomba jövök, ágyam mögül hallom, ahogy mozog, az előszobában hallom, ahogy mozog, a fürdőszobában hallom, ahogy mozog, azt a verset arról kell hogy írjam, a szobámban nem hallom a lift mozgását, pedig a lift mozgásáról szóló versnek jön el az ideje. Talán hiba volt általánosítanom, hogy minden vershez kell egy lift, majd ahhoz kell csak, de nem, mégsem, hiszen a következőhöz is kell, ha a következőt is a szobámban írom, ahová nem hallom a lift hangját, akkor is minden a lift hallható vagy nem hallható hangjáról szól, sokat foglalkozom ugyanis a lift hangjával. Pedig a liftnek nem csupán a hangja fontos, a liftről szóló majdani versemből ez érthető lesz, a lift hangjának a hangja fontos, ennek jön el az ideje, erről írom azt a verset, nem csupán a liftről, nem csupán napról, Poe-ról.

    (.a macskám meg a kaktuszaim.)
    Kiborul mindig a kaktuszom, a macskám mindig kiborítja a kaktuszaimat. Hülye a szójáték, ha azt kell mondanom, mindig kiborulok ettől. Szeretem a kaktuszaimat, a macskámat is, a macskám nem borul ki, ha én ki vagyok borulva a macskám által kiborított kaktuszaimtól. Nem bántom a macskámat, rossz helyen vannak a kaktuszaim, a macskám szereti a napfényes helyeket, borogatja a kaktuszaimat. A borogatástól ferdék lesznek a kaktuszaim és letörik egy-egy hajtásuk, amit szaporítani lehet, hülye a szójáték, ha azt kell mondanom, vizesruhával kell borogatnom magam, ideges leszek és felmegy a lázam a kiborult kaktuszaim láttán, nem tudom hová dugványozni a hajtásokat. A macskámat nem bántom, szereti a napfényt, a rossz helyeket, ahol a kaktuszaim vannak még mindig.

    (.huzat van.)
    Huzat van, egyébként bírom a huzatot, a hangokat nem szeretem, a huzat hangjait, illetve azokat a hangokat, amelyeket csak a huzat következtében hallok, például a vízóra ajtaját, ahogy mozog, ki-becsukódik, sűrűbben, mint szokott, és hangosabb a kelleténél. A macskám idegesebben járkál a huzat okozta zajoktól, közelébb jön, mint szokott, ráfekszik a billentyűzetre, idesüt a Nap, máskor is ráfekszik, de nem jön ilyen közel, és nem így néz, mint most, zárjam be az egyik ablakot, úgy néz, idegesíti a huzat okozta zaj, amit én sem szeretek, mert a macskám közelébb jön, nem tudok tőle gépelni, most nem is akarok, a huzatot akarom most a zajokkal és a közelébb bújó macskámmal együtt, hogy minden közelébb jöjjön, kerülgetni, mintha akarnék valamit a billentyűzeten, mondjuk a vízóra sűrűbben mozgó ajtaját, amit nem hallanék, ha becsuknám az egyik ablakot, a macskám elmenne, és nélküle kellene írni valamit a huzatról, a csak huzat okozta zajokról, amit általában nem szeretek.

    (.mire jó a propolisz.)
    Néha többet iszok a pálinkából, apám pálinkája, néha többet iszok belőle. Apámnak finom a pálinkája, másnap nem fáj tőle a fejem, ha többet iszok belőle. Anyám talált egy fél liter pálinkát a hűtő mellett, árnyékban, a hűtő mellett van hely néhány üvegnek, hátul volt, azért feledkeztem el róla, anyám az üres üveget akarta vinni apámnak, hogy tölthessen bele újra, ebben az üvegben elfér egy liter pálinka, literes üveg. Anyám nem vitte el az üveget, nem volt üres, egy másik hasonló üveget vitt el, hogy hozhasson legközelebb apám finom pálinkájából, amitől másnap nem fáj a fejem, nem kell éhgyomorra gyógyszert bevennem és propoliszt sem kell innom, nem szeretem, keserű, sokáig érzem a számban, mint apám pálinkáját. A propoliszt azért iszom, én nem vettem volna, az írótáborban kaptam Maritól, narancssárga selyemszalaggal átkötve, azt mondta, ez a tokaji erre is jó, erre én iszom, ha néha több kerül a pálinkából a szervezetembe, Marira, a Tornayra gondolhatok, a költőnők különösek a propolisztól. Megittuk a fél liter pálinkát, Miklós barátommal ittuk meg, feleségemmel és az ő feleségével, Ágotával, négyen voltunk a fél liter pálinkára, nekem a fél liter pálinka negyede is sok, igaz, másnap nem ettől fáj a fejem, hanem a hajnali fekvéstől, apám pálinkájából attól még ihatnék többet, Leonóra, a feleségem nem azért haragszik rám, mert többet iszok és sokat fecsegek, hanem azért, mert fáradtabb vagyok másnap és betegebb, mint szoktam. Apám pálinkáját ő is szereti, nem fáj tőle másnap reggel a feje, a Mari propoliszát még nem kóstolta, de a szalagra emlékszik, narancssárga volt és finom anyagú.

    (.laplevél.)
    Útban a Naphoz, Mexikóban háza van, Miskolcon két nője, anyja biztos az egyik. A mexikói ház lehet, hogy a volt feleségé, aki talán mexikói. Meg a fiáé is, tíz éve nem látta. Van egy nővére a Villanyszemerénél – Karcsi barátom mondja így a Villanyrendőrt, szeretem a Karcsi barátomat amikor így mondja; gyermekkoromban még állt a lépcsős rendőrkabin, a barátommal jó emlékezni, szeretem, amikor a barátom Villanyszemerézik –, onnan a Déryné utcába taxival megy, gyalog ötven méter, az autó húsz percet kanyarog, taxival a Déryné utcába. Unikum, sör, aztán megyünk vacsorázni. Babot mindennap eszik, a Miskolcról Mexikóba lépő költők babot esznek, közelébb a Nap, jobb a bab. Borravalót úgy ad, kérdi a pincért, mit kotorász, miután babot evett, mindennap. Másik nővére Floridában, persze gyógyít, babot ritkábban eszik, ha eszik, a Villanyszemerére gondol, taxizik a Déryné utcára. Kubáról mesél, a skandinávokat meg a görögöket kihagyja. Kanada kisujjnyi kaktusz a balkonon, az államok apjánál képeslapok. Moszkvában is babot eszik, ott nincs Déryné utca. Egy fotókiállításon azt mondja, ez a lisszaboni kolostor. Nézzem az oszlopokat, ott vannak ilyenek, Miskolcot is fel lehet ismerni a Villanyrendőrről. Több képen a régi Miskolc, a bab után keressük a helyszíneket. Nincs pénzem taxira, babot egyre ritkábban eszek, hajt a szél, nem tudok nyugodtan állni a széltől a Villanyszemerénél. Gyalog haza a Déryné utcán, otthon a szél, lapot írok Mexikóba, a napútról írom, ahogy egyre közelébb.