Abonyi Mária

Ravenna

Mediterrán szemhéjadon a tenger hullámai
                           – aranytól az éj-kékig –
úgy áradnak, ahogy a gondolat születik.
                           Kikopott kövek
vezetnek Dante sírjához, s rácsra
                           fonódnak az árnyak.
Esőcsepp-mosta öröm, mozaik-léptek alatt
                           írott szerelem.
Arcomon már a holnap emléke dereng.
                           Istenekhez imádkozom.