Borbély Szilárd

A színpad

A beszéd színpadán mindannyian
mint botcsinálta, rossz színészek
utánozzuk a régi hősöket.
Könyvekből olvassák nekünk,
hogy mit kell mondanunk,
ha belépünk. Ha nem jut más
eszünkbe, mint fölvenni ezt a jelmezt,
amely akárkié. Céltalan
minden szó, amely nem vág
el fonalat, olyat, melyet a Párkák
fontak, a gondolat hallgatag
bábái. Mert kimeríthetetlen a
megfontolás, miközben szavakat
mérlegel tettek és szándékok
helyett. Azt mondom, a minden-
tudó Párkák fonják az én beszédem,
amelynek színpadán találkozunk,
amíg beszélek. Álruhás uralkodó
vagyok, aki rajong a művészetekért,
a nagy tettekért, a végső szépségért,
kinek a gyilkosság az igazi művészet.