Maria Pawlikowska-Jasnorzewska

Ikarosz-asszony

Ikarosz-asszony messzebb száll mindig, mert könnyebb.
Repül fent reménytelen, a szél is hóna alá nyúl.
Száll, arcán gésa-mosollyal, nem hullat könnyet –,
s majd mint a kő, súlyosan aláhull.

Galambok az esőben

Galambok a faragott palotahomlokzat
fölött a pléhtetőn (lassan eláll a zápor).
Tollukat rázzák toporogva s turbékolnak:
„Elég már az eső borsójából”.

Cseh Károly fordításai

Maria Pawlikowska-Jasnorzewska 1894-ben született Krakkóban. Családjában nagy hagyományai voltak a művészeteknek: apja és nagyapja is jeles festő volt. A fiatal költőnő rengeteget utazott, gyűjtötte boldog élményeit, melyeket majd nagy lobogású versekben mutat fel. Igazi sikerét azonban a második házassága utáni Csókok (Pocalunki) című kötete hozta meg. Költészetét az „asszonyi mágia”, a csillagok, virágok, galambok, évszakok, napszakok igézete ihleti, ragyogtatja.
    A háború kitörését követően, a lengyel összeomlás után követi harmadik férjét, Stefan Jasnorzewski repülőstisztet, aki Angliában harcol tovább. Betegségtől, honvágytól gyötörten, alig ötvenegy évesen, 1945. július 9-én Manchesterben hunyta le örökre szemét, és ott is temették el.