Pécs

A harmadik évezred(é)re készülő megyeszékhely

    Pécs, a kétezer éves európai és ezeréves magyar történelmet ápoló város Baranya megye székhelye, az ország ötödik legnagyobb városa, a Dél-Dunántúl, a régió tudományos, oktatási, gazdasági központja. Éghajlata, romantikus, kanyargó, zegzugos utcácskái, a belvárosban termő fügefái a mediterrán vidékek hangulatát idézik. Hírnevét egyetemek, kutatóintézetek, neves iskolák kimagasló eredményei öregbítik.
    A város szinte minden utcájából látható Mecsek déli lejtői már több ezer évvel ezelőtt is letelepedésre csábítottak. A vidéket az illírek, pannonok, kelta törzsek lakták, majd Kr.e. 10-ben a római hódítók alapítottak itt várost, Sopianaét. A római tartományi központba összefutó utakon új eszmék is érkeztek. A kora kereszténység emlékeit a mai bazilika előtti területen feltárt ókeresztény festett sírkamrák idézik. A népvándorlás korának viharai ugyan elsöpörték a római települést, de a hely lakott maradt. A IX. században a város a Karoling-birodalom része, új neve Quinque Basilicae lett. Az itt élőket keresztény hitre térítette az új hatalom, s a salzburgi érsek már 847-ben templomot szentelt Pécsett.

A Széchenyi tér, háttérben a Mecsek lankáival (Tám László fotója)

    A honfoglaló magyarság – Anonymus Gesta Hungarorumának leírása szerint – Ete és Bojta vezér törzseivel érkezett a városba. Szent István, az első magyar király 1009-ben alapította a pécsi püspökséget és vele a székesegyházat. Az oklevélben Quinque Ecclesiae néven nevezett város szerepel mint püspöki székhely, s ettől kezdve Pécs egyházi és szellemi központként vonzotta a kor jeles személyiségeit. Megindul a pécsi oktatás, amelynek elismeréseként 1367-ben Nagy Lajos király és Vilmos püspök egyetemet alapít Pécsett, Magyarországon az elsőt.
    Pécs 1543-ban – a vesztes mohácsi csatát követően – került török kézre, megváltozott a lakosság összetétele, a város arculata. Pécs tipikus keleti kereskedővárossá vált, a közel százötven éves török uralom építészeti emlékeit ma is őrzi. 1686-ban Badeni Lajos seregei foglalták vissza a várost, megindul Pécs fejlődésének újabb korszaka, amelynek élén a szellemi élet mecénásai, a püspökök álltak. Az egyház és a kapitalizálódó polgárság egyre jelentősebb ellentétét Mária Terézia döntése zárta le: 1780-ban Pécs szabad királyi városi rangot kapott, folytatódott a polgáriasodás, dinamikusan fejlődött a gazdaság. A történeti belváros mai képe az első világháború előtti évekre lényegében kialakult. A település szinte töretlen ívű fejlődését az első, majd a második világháború hátrányosan befolyásolta, bár a török hódoltság miatt megszűnt egyetem újjáéledt: 1922-ben Pécsre helyezték a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemet, s így újra fellendült a szellemi és a tudományos élet. A második világháború után, az erőltetett magyar iparpolitikához kapcsolódva ugrásszerűen fejlődött a szénbányászat, s megkezdődött az uránérc bányászata is. A város lakosságszáma több mint duplájára (180 000 fő) emelkedett, új városrészek épültek.
    A történelmi múlt ma is ott él a város utcáin. A pécsiek büszkék városukra, kincseik megőrzésére. Ma Pécs a műemlékek, a múzeumok, a diákok városa. A bazilika előtti „sétateret” sokan Európa egyik legszebb tereként emlegetik, az ókeresztény mauzóleum, a városfal, a napsütésben fürdő bazilika csodálatos homlokzata, az ódon fák olyan együttest alkotnak, amelyet ugyanúgy megőriz emlékezetében a látogató, mint a Mecsek-oldalba kapaszkodó szűk utcácskákat, a különös légkört árasztó Tettyét. A múzeumok sora – Zsolnay, Vasarely, Csontváry, Martyn múzeum, Modern Magyar Képtár – többnapos látnivalót kínál. A diákok városa egyben egyetemi város is, Pécsett jogászok, orvosok, közgazdászok, bölcsészek, tanárok, üzemmérnökök, művészek kapnak részben egyetemi, részben főiskolai szintű diplomát.
    A város egy csepp a Duna-medencében élő népek tengeréből. A magyarokon kívül bolgárok, cigányok, görögök, horvátok, németek, lengyelek, szerbek, oroszok, románok élnek falai között békében, egyetértésben. Jelenleg a városban hét kisebbségi önkormányzat működik. A város vezetése mindig is nyílt várospolitikát folytatott. Pécs évszázadok óta és napjainkban is befogadó városként ismert, s ezt értékelve 1998-ban Pécs – Európából elsőként – elnyerte az UNESCO Városok a Békéért Díját.
    Pécs ma is az ország egyik legjelentősebb városa, történelmi hagyományai, több évszázados kulturális értékei s jelene alapján méltán tart igényt arra, hogy az egyesülő Európában jelentős feladatokat kapjon, s meghatározó szerepet töltsön be a harmadik évezredben is.