Borbély Anna

Nyelvet cserélők¹

Szociolingvisztikai kutatás Kétegyházán

    Kik a magyarországi románok? Véleményem szerint Magyarországon öt olyan beszélő csoport van, amelyeknek tagjai tudnak románul. Ezeket három szempont segítségével jellemezhetjük.

Magyarországi románul tudó csoportok sajátosságai három szempont szerint
Csoportok	Nemzetiség	Letelepedés	A román elsajátítása
magyarországi románok	román	őshonos	anyanyelv, második nyelv
magyarországi emigráns románok	román	emigráns	anyanyelv
beások	cigány	őshonos	anyanyelv
emigráns erdélyiek	magyar	emigráns	második nyelv
románul tanulók	magyar	őshonos	idegen nyelv

    Az első szempont a nemzetiségi vagy etnikai csoporthoz való tartozással függ össze. A második a Magyarországra történő letelepedés körülményével kapcsolatos. A harmadik pedig azzal, hogy a román nyelv a csoport tagjainak első, vagy második nyelve, vagyis arra mutat rá, hogy a csoport tagjai mikor, milyen körülmények között (például: családi vagy intézményes keretekben) sajátították el a román nyelvet.
    Az első beszélő csoportba tartozók nemzetisége román, letelepedésük körülményét tekintve őshonos közösség, és a csoport többségének a román az anyanyelve, egy részének csak a második nyelve, de vannak, akik egyáltalán nem is beszélik a románt. Ezt a csoportot szokták a magyarországi románok közösségének nevezni.
    A második a Magyarországon élő románul beszélőknek az a csoportja, amelynek tagjai az utóbbi években vagy évtizedekben telepedtek le Magyarországra. Tagjai nemzetiségüket tekintve románok, letelepedésük körülményei szerint emigránsok, és a román az anyanyelvük. A harmadik románul beszélő csoport a beásoké, akik etnikailag a cigányokhoz tartoznak, és a magyarországi cigányok kb. 8-9%-át teszik ki. Letelepedésük körülményeit tekintve őshonos csoport. Legnagyobb részük anyanyelvi szinten a román egy regionális változatát beszéli. Kisebb részük csak magyarul tud. Végül két magyar nemzetiségű, de románul is beszélő csoport is él Magyarországon. Az egyik a Magyarországra emigrált erdélyiek² csoportja. A másik azon magyarországi személyek csoportja, akik a román nyelvet szakmai vagy családi okoknál fogva tanulták meg.

    A kétnyelvűség funkcionális definíciója. A nyelvhasználat vonatkozásából kialakított definíció szerint kétnyelvűek azok a személyek, akik a mindennapi érintkezéseik során egynél több nyelvet használnak. Hogyan működik két vagy több nyelv egymás mellett egy közösség életében, ez a kétnyelvűségi kutatások egyik alapkérdése. Vagyis a magyarországi románok esetében ez a kérdés úgy tehető fel, hogy hol, kivel, mikor és miért beszélik a közösség tagjai a román nyelvet, és hol, kivel, mikor és miért beszélik a közösség tagjai a magyar nyelvet.
    A kétnyelvűség vizsgálatakor igen lényeges kérdés továbbá annak tisztázása, hogy a közösség életében a kétnyelvűség stabilnak vagy pedig átmenetinek mondható. A stabil kétnyelvűség esetén a két nyelvnek megvan a saját használati színtere és funkciója. Az átmeneti kétnyelvűség esetében a közösség a nyelvcsere folyamatában található, vagyis a közösség nyelvének használatáról egy kétnyelvűségi szakaszon áthaladva a többség nyelvének kizárólagos használatára tér át.

    A magyarországi románok funkcionális kétnyelvűsége. Megvizsgáltam, hogy a kétnyelvű kétegyházi román beszélő társalgásai során mikor használja a román és mikor a magyar nyelvet.
    A nyelvválasztás szempontjából fontos a településen belüli és a településen kívüli helyszín. A közösségen belül a román és a magyar nyelv használata a jellemző. A településen kívül (a közeli és távoli városokban, falvakban és a fővárosban) a magyar nyelv használata a domináns. Adatközlőim többsége magyarul beszél már amikor a gyulai buszra vagy a békéscsabai vonatra felszáll. Adatközlőimmel, akikkel Kétegyháza bármely pontján románul beszélgettem, ezeken a járműveken együtt utazva csak magyarul társaloghattam. Amikor románul szóltam hozzájuk, csak magyarul válaszoltak, sőt zavartan körülnéztek. Egy adatközlőm megemlítette, hogy amikor 14 éves lányával Békéscsabára utazik, még elindulásuk előtt, otthon figyelmezteti lányát, hogy a városban csak magyarul beszéljen. Ez utóbbi „szabályt” csak azok a személyek szegik meg, akik átlagon felüli román identitástudattal rendelkeznek. Ilyen például az a kétegyházi férfi, akivel Budapesten egy áruházban találkoztam, s aki beszélgetésünk során, a fővárosi helyszín ellenére, a román nyelvet választotta.
    Joshua Fishman a többnyelvű szituációt négy, hierarchikusan elhelyezkedő tényezővel írja le: a nyelvközösség, a nyelvhasználati színtér/szféra (család, barátság, vallás, oktatás-nevelés, munkahely), a szociális kapcsolatok fajtái (nyílt-zárt), az interakciós típusok: személyes és tranzakciós. Ezek a tényezők minden kétnyelvű közösségre jellemzők lehetnek (de hatékonyságuk közösségenként változhat). A kétegyházi románoknál a következő színterekhez és partnerekhez kapcsolható nyelvválasztást dolgoztam fel: család (partnerek: házastárs, gyermekek), vallás (partnerek: hívőtársak, ima), munka (partnerek: kollégák), hivatalos ügyintézés (partnerek: tanácsi ügyintézők), egészségügy (partnerek: betegtársak), vásárlás (partnerek: piaci kereskedők, eladók).
    Vizsgálati eredményeim szerint a családhoz és a valláshoz köthető nyelvhasználati színtérhez tartozik leginkább a román nyelv választása, a többi négy nyelvhasználati színtér: a munkahely, a hivatalos ügyintézés, az egészségügyi ellátás és a vásárlás esetében a magyar nyelv használata dominál. Vagyis az adatok a román nyelv kismértékű használatát mutatják.
    Hatvan kétegyházi román közül 36-an románul imádkoznak, és 30-an a román nyelvet használják a görögkeleti szertartások előtt és után hívőtársaikkal. Ezekben az esetekben mindenképpen a román nyelven tartott liturgia pozitív hatása figyelhető meg. A többi beszédszituációban ezzel szemben a választott nyelv többnyire a magyar és csak kisebb mértékben a román (otthon/házastárs: 33,3%, otthon/gyermek: 16,7%, munkahely/munkatársak: 15%).
    A magyar nyelv használata minden beszédszituációban előfordul. A templom/hívőtársak (5%), az imádkozás (8,3%) és az otthon/házastárs (36,3%) kivételével mindegyik helyzetben a magyar nyelv használata dominál a románnal szemben (otthon/gyermek: 55%, munkahely/munkatársak: 43,3%, községi tanács/ügyintézők: 80%, piac/kereskedők: 68,3%, ABC/eladók: 86,7%).
    Az ismertetett beszédszituációk mindegyikében akad olyan adatközlő, aki a két nyelvet felváltva használja. Ezek közül egy beszédhelyzetben (a román és a magyar nyelv kizárólagos használata helyett) esetenként a két nyelv váltakozó használata volt a jellemző: orvosi váróterem/betegtársak (60%).
    A fenti adatok azt igazolják, hogy a kétegyházi románok esetében nincs külön funkciója a román és a magyar nyelvnek. Használatuk nem különül el a különböző nyelvhasználati színterek szerint. Ennek és a magyar nyelv nagyfokú használatának következtében megállapítható, hogy a magyarországi románok kétnyelvűsége átmeneti kétnyelvűség. Abban a kétnyelvű közösségben, amelyben a saját nyelv és a többségi nyelv használata szabályszerűen elkülönül egymástól, és ezt a szabályt a közösség minden egyes tagja pontosan ugyanúgy használja, stabil kétnyelvűségről lehet beszélni. A stabil kétnyelvűség a kisebbségi nyelv megőrzését segíti elő. Abban a közösségben viszont, ahol a két nyelv használata nem kölönül el szabályszerűen egymástól, a kisebbségi nyelv a többségi nyelvvel szemben egyre inkább háttérbe szorul. A folyamat végén bekövetkezik a nyelvcsere, amikor is minden nyelvhasználati színtér tekintetében a többségi nyelv veszi át a kisebbségi nyelv helyét. A magyarországi románok közösségében a két nyelv funkcionális megoszlását tekintve megállapítható, hogy a közösség a nyelvcsere folyamatát éli át. Ami azt jelenti, hogy a magyarországi románok kétnyelvűsége egy átmeneti periódust jelent két egynyelvű – az egynyelvű román és az egynyelvű magyar – állapot között.

¹ A tanulmány a Research Support Scheme of the Higher Education Support Programme támogatásával készült (RSS No. 392/1997).
² Egy 1989-ben készült vizsgálat szerint az erdélyi magyar nemzetiségű menekültek túlnyomó többsége jól beszél románul. A román nyelv ismerete alapvetően iskolaivégzettség-függő. A felsőfokú végzettségűek között alig van, aki rosszul beszéli a románt, s ez az arány a középfokú iskolát végzettek körében is csak 10%. Azoknak viszont, akiknek nincs befejezett elemi iskolai végzettsége, a fele rosszul beszél románul (Tarjányi és mtsai 1989: 11).