Celso Emilio Ferreiro

Hosszú kőéjszaka

Haladtomban az út közepén volt egy kő
volt egy kő haladtomban az út közepén
volt egy kő
haladtomban az út közepén volt egy kő.

                        (Carlos Drummond de Andrade)

       A háztető kövekből.
Kőből a sok fal
és körben mind a köd.
Kőből a föld
s a rácsok.
Az ajtók,
a láncok,
a lég, az ablakok, tekintetek,
kőből valóak mind.
Az emberek szíve,
akik a távolban kémlelnek,
az is
kőből
van.
És én magam, halálomon,
ezen a hosszú
kőéjszakán.

Bernát Éva fordítása

Celso Emilio Ferreiro (1912–1979) ügyvéd és költő. 1935-től publikál. A negyvenes-ötvenes években gallego kiadók, gyűjteményes munkák, irodalmi újságok próbáltak életteret nyerni, így a Ferreiro szerkesztette Benito Soto gyűjtemény is. 1947-ben bebörtönözték, a Hosszú kőéjszaka a börtönben íródott. 1966-ban emigrált Venezuelába. 1970-ben Álamo-díjat kapott.
    Verseiben a szülőföld szeretete, az igazságszolgáltatás reformja, a Galícia szociális, gazdasági, politikai helyzetével való elégedetlenség, a magány, a félelem jelenik meg. Az ötvenes évek végétől az emigrálást sugallta verseiben, mint a túlélés lehetőségét, de a hetvenes években megváltozott véleménye: „…azok a népek, amelyek önmagukra ébrednek, nem emigrálnak; bátran szembeszállnak a nehézségekkel és együttesen legyőzik azokat.”