Hej, cigányok, testvéreim!

Mikor a vásárba érek,
Összegyűlnek a cigányok.
„Szerencsés napot, cigányok!”
„Isten hozott ide, fiúk!”

„Mondjátok hát, testvérkéim,
Mondjátok hát, testvérkéim,
Mit vettetek, mit adtatok?”
Csak ennyit kérdezek tőlük.

„Istenem, kicsi testvérem,
Istenem, kicsi testvérem,
Se nem vettem, se nem adtam,
Mert a Szürkét kérték tőlem.

Én csak annyit mondtam nekik:
Szürke lovam nem eladó,
Hej, cigányok, testvéreim,
Isten vigyázzon reátok!

De a Szürke nem eladó,
Mert az megtartani való.”
Meggondoltam, s visszamentem
Testvéremmel, az öcsémmel.

Csak annyit kérdeztem tőle,
Csak annyit kérdeztem tőle:
„Hej, testvérem, jó testvérem,
Milyen vásárt csináltál ma?”

Visszafelelt akkor nekem,
Visszafelelt akkor nekem:
„Se nem adtam, se nem vettem
Testvér, a Szürkét kérték tőlem.
Csak annyit tudtam mondani,

Hogy a Szürke nem eladó,
Azt kérdezték a cigányok:
Mennyibe kerül a Szürke?’

Istenem, kicsi testvérem,
A Szürkét én nem adom el,
Mert apámról maradt énrám,
Ezért tartom meg magamnak.”

Legyetek mindnyájan szerencsések, cigányok!


* * *

Ha a férj elmegy otthonról, Istenem,
Az asszony egyből megszépül, Istenem.

Mikor a férje hazajön, Istenem,
Felveszi a piszkos szoknyát, Istenem.

S betegnek tetteti magát, Istenem,
Betegnek tetteti magát, Istenem.

Hej te asszony, hej te asszony, Istenem,
Add csak ide a ládikát, Istenem.

Hogy kinyissam a ládikát, Istenem,
Hogy kinyissam a ládikát, Istenem.

Kinyitottam a ládikát, Istenem,
Megtiszteltem a cigányokat, Istenem.

Saját erdélyi gyűjtéséből fordította Kovalcsik Katalin