A lengyelség képírói a Dunánál

    Magyarországot a lengyel képzőművészek sohasem tartották karrier szempontjából ideális helynek, mint Franciaországot vagy az Egyesült Államokat. Mégis, az országban élő körülbelül 10-12 ezer, magát a lengyel kisebbséghez tartozónak valló személy között számos képzőművész is akad. Más-más az érdeklődésük, művészeti irányultságuk és művészeti színvonaluk. Vannak köztük olyanok, akik Magyarországon születtek, vagy legalábbis itt tanultak, itt indult alkotói pályájuk, lévén egyik szülőjük vagy nagyszülőjük lengyel. A lengyelség kultúrájához való kötődésük csupán egyfajta érzelem, amellyel felmenőik hazáját övezik. Közéjük tartozik Éwierkiewicz Róbert, Szyksznian Wanda, Dávid Attila, Siekierski Zenóbia és Vasko (Waéko) Pál. Vannak, akik Lengyelországban nevelkedtek és ott indultak, a Duna tájára pedig magyar házastársuk révén kerültek, köztük Marian Józef Trojan, Maria Rajmon, Romana Juszkiewicz-Berkecz, Olga Iwaniuk-Bloch, Krzysztof Ducki és Halina Krawczun-Keményffy.
    A felsoroltak majd mindegyike tagja a Magyarországi Lengyel Alkotók Fórumának, amely 1996-ban jött létre, a Fővárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat mellett működik, és képzőművészeket, tollforgatókat, tudósokat tömörít. A Fórum képzőművészeinek legjelentősebb, közös kiállítása a Pest Center Galériában nyílt meg 1997 februárjában, a lengyel művészetet bemutató Polónia-Expressz elnevezésű, nagyszabású rendezvénysorozat idején. A képzőművészek között a magyar kritika a legmagasabbra talán Éwierkiewicz és Ducki munkásságát taksálja, a közönség körében azonban a legnagyobb népszerűségre Szyksznian tett szert. A fiatalabb nemzedék alkotói közül kiemelkedik Dávid, a termékeny színpadi díszlettervező.

    Dávid Attila (1967) a budapesti Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát. A fiatal magyarországi díszlettervező nemzedék egyik legtehetségesebb tagja. Már kb. 70 díszlete valósult meg, elsősorban északkelet-magyarországi színházakban (Miskolc), de dolgozott Budapesten, Rómában és Kolozsvárott is. Jelmeztervezőként is dolgozik, festő és grafikus.
    Ducki Krzysztof (1957) a varsói Szépművészeti Akadémián végzett. 1982 óta él Magyarországon. A DOPP képzőművészeti csoport tagja. A magyar plakát- és alkalmazott grafika jeles képviselője, a lengyel plakátiskolára jellemző takarékos kifejezésmódot alkalmazza.
    Szyksznian Wanda (1948) a budapesti Képzőművészeti Főiskolán diplomázott. Hírnevét nagymértékben a hetvenes évek legkiválóbb magyar rockzene-együttesei részére készített lemezborító- és plakátterveknek köszönheti. Szyksznian portréfestő és zsánerképkészítő is. A kísérletező kedvű művésznő újabban agyaggrafikával foglalkozik.
    Iwaniuk Bloch Olga (1953) a poznani Képzőművészeti Főiskolán kapott diplomát. 1987 óta Magyarországot választotta második hazájának. Főleg könyvborító-tervezőként vált ismertté Lengyelországban és Magyarországon egyaránt. Az utóbbi években a szimbolikus elemeket sugalló autonóm festészethez tért vissza.

Ducki Krzysztof nyomán Sutarski Konrád