Takács Zsuzsa

Apám levele

Hogy élek? Mint Mr. Hyde és dr. Jekyll.
Végzek magamban azokkal, akiket szeretek.
A teremtmények öleléséből kibontakozom,
hiszen én halok meg először köztetek.
Majd téli üdülésre megyek anyátokkal.
Veszek magamnak egy sapkát az utolsó
előtti napon. Mindannyiotoknak küldök
egy üdvözlőlapot(: Jól vagyunk, csak
mamácska feje fáj sokat). És két nap múlva
megáll a szívem. Ha előveszitek a családi
fotókat, láthatjátok, hogy készültem a távozásra.
Míg ti egymáshoz közel ültetek, én elhúzódtam
tőletek, hogy példát mutassak: a fájdalmat
csillapítani így kell, és hogy levegyem vállatokról
az önvád terhét. Ha majd ti is orvosolhatatlanul
vágytok az elmúlás ölére, az emlék- és akarat-
nélküliség italára, húzódjatok el a többiektől;
alig veszik észre –. „Bármit, csak az egyéni létezés
sötétjét ne újra!” – kérjétek Istent.