Sárándi József

Kártyatrükk

    Vegyünk egy pakli magyar kártyát, hívjuk át K. szomszédot, ne őt, közismert hamiskártyás, érti a csíziót, szólítsuk be az utcáról pohár italra ivócimboránkat, ügyes judós, karatés hírében áll, töltsünk bort neki, magunknak is, kortyoljunk kicsit, lassan föloldódunk, mutatok Neked valamit, mondjuk ravaszdin mosolyogva, no mit, kérdi reánk tekintve, megittad az ürmöst, mutatok egy trükköt, kezünkben már ott a kártya, komótosan megkeverjük, keverés közben az alsó lapot emlékezetünkben leképezzük (tök filkó), mindkét kezünket hátratesszük, bal kezünkben tartjuk a kártyapaklit (az ördög bibliáját), az alsó lap, a tök filkó, hátunk mögött a fal felé néz, a csomagot jobbunkkal középen szétválasztjuk, mint lizoform frizuránál szokás (a hasonlatot szemléltetés végett róttam ide), s a leválasztott fél paklit száznyolcvan fokos szögben megfordítjuk, majd a kártya két felét összeillesztjük, de úgy, hogy a lapok középen fonákjukkal érintkezzenek, paklink ezzel immár kettős arcot öltött, az egyik, a tök filkóé, változatlanul a falat nézi, másik, a számomra még ismeretlen, a hátam közepét, „most ugrik a majom a vízbe”, azaz mégsem, csupán a manipulált kártyacsomót húzom elő a hátam mögül, mégpedig úgy, hogy felajzott kíváncsiságú cimborám az imént még falat néző tök filkót lássa, tök filkó, mondom neki, az áldóját, mormogja meglepetten, mikorra a honnan tudodot kimondaná, futó pillantást vetek a Janus-arcú kártya felém eső ábrázatára, makk alsó, nyugtázom, hát ez benne a pláne, válaszolom rebbenésmentesen szemébe nézve, semmiség, teszem hozzá, megmondom én neked a következő lapot is, akarod? hogy a fenébe ne, így ő, bal kéz kártyástul ismét hátra, jobbal ujjaim közé csippentem a falat bámuló Harras Rudolfot, vagyis a makk alsót, és száznyolcvan fokot fordítva rajta, letakarom vele a hátamat vizslató Stüszi vadászt, a tök filkót, makk alsó, közlöm, a cimbora orra elé tolva a szenvtelen kártyacsomót, az ám, nézett rám ámuldozva, de közben már meglestem a felőlemi piros hetest, kabalalapomat, hogy csinálod, kérdte most már némiképp gyanakvóan, na jó, mielőtt kitörne a csivari, megmutatom, ez lett volna a következő, csúsztattam elé a konyhaasztalon széthúzott s a trükk lényegét eláruló fonák kártyahalom tetejéről a piros hetest, nézte, mint kerge birka az anyja tomporát, végül leesett nála, így könnyű, mondotta volt, pohara után nyúlva, legyen karácsonyod, feleltem, és erre koccintottunk.