Restár Sándor

Budapesten születtem 1952. május 11-én. Első születésnapomon 40 centiméteres hó esett. Ez bizonyára tetszett. Pedig akkor még vakon (bíztam?). De lehet, hogy ez csupán családi legenda. Azóta viszont nincs család. Röhejes, ha az ember 47 éves korában le meri írni, hogy árva. Belül még jobban.
    A költő, mint tudjuk, meztelen… Ezekből a versekből is látszik. Nehéz rabságban élni, időnként az alkohol függésében. Néha nélküle is. E két választás lehetősége maga az élet.
    Az itt közölt darabok a Széphalom Könyvműhelynél a költészet napjára megjelenő mozgástanulmányok című új kötetemből valók.

(R. S.)

elme-futtatás

(szelídülő őrülteknek)

a kómában lévő lódarázs
szívembe fecskendez:
– bal kamrámban – buggyant meggybefőttek
a jobb pitvarban : betáblázva
„ TISZTA UDVAR – RENDES HÁZ ”
– leírtak már a feliratok
én egy tépett plakát vagyok
: óriás poszter romhalmaza
védtelenül szomorú
nyomorultan véges
(már csak magamra mérges)
van múltam
45 múltam
cipőmön ki-bejár
–––––––– a sár
– a jövőt előre félem
hová lesz maradék-büszkeségem?
:
mikor hajóm süllyedni látom
pár patkány a társaságom

… amúgy kikönyökölni

mikor már a vedelést is abbahagyom
meghal bennem az utolsó vers (is)?

– sorakoznak a gyász-éjszakák
: ma üvölteni szeretnék
hóemberekkel szeretkezni
ahol vagina vezet – világtalant
– dallamkürtöket túlbömbölni
magamat – téged
megölni – megölelni
s aztán amúgy kikönyökölni
nézni hogy zuhanok
puffanok tompán (alá)
s szétválogatni
agyvelőm
még használható roncsait
– az a DNS
ott még tűrhető
ennyi az egész
ma még túlélhető
/ túl- és alul-értékelhető
fejed felett (akár) tető
szívedben madáretető
jóllakik benne a mű-madár
– ha szereted van kedvesed
hát mondd mi a franc kell neked?
és ha üvöltesz: „nagyon fáj!’’
magad siratod
– nemcsak Attilát!

kölcsönkért alázat

beállványozott csendkristály-szilánkok
a mindenség semmisül
míg
szeretkezünk a Halál árnyékában
paplan alatt suhan a múlt idő
– lóháton ragyognak a csillagok
szívem egy félbehagyott narancs
mit felzabálnak „háztartási állatok”
félelmetes a világ nélkülem
– ég velem
divatbemutatót tartok sírkövekből
– elgondolni is nehéz
mit ér a sok – ha kevés
ódon falak közt – időn túl
:
lehajtott fejjel nehéz a körmenet
lakkcipőben járnak a tengerész-gyalogosok
:
én egy szomorcsoport vagyok
én egy sétáló utca
és átmegy rajtam az irgalom
én egy sarokház – a belváros szívében
kapumban – intelligens koldus
három nyelven koldul

E számunk versmustrájának szerzője volt népművelő, víz-, gázszerelő, könyvtáros, hegesztő, karbantartó, járdaseprő, éjjeliőr… Verseskötetei: Az álom szerkezete (1983); Kelet-európai térzene (1990); A folytonosság fekete doboza (1995); gályamódosítás (1997).