Restár Sándor

a leépülés melankóliája

adj még egy esélyt URAM!
óh – rettegett egek
fohászommal ugyan mire mész
őrjöngéseimmel mire megyek
– én egy önemésztő gödörben vagyok
csak úgy bugyog körülöttem a fekália
őszi rozsda – elrohadt dália
URAM
temetőidben süt a nap
hulláid a helyükön maradnak
vagy velem bolyonganak az éjszakában
rémek az esőben
rím-szalag-szakadásban
– önkényes száműzés van
ablak a világra? – félhomály
(felvetődik az elvágyódás
lovaskocsin ül a szódás)
– a dolgok nem itt történnek
de ez már egy másik történet
:
a leépülés melankóliája
URAM
az Ön fóbiája
(kapok -e választ)
– hol van ––––––––
vagy végleg kifogy
a költőtollam?