Újpest (Budapest, IV. kerület)


Száztizenegy esztendő meg egy fél század…



Az újpesti városháza épülete az István úton


Csak bűz, szemét, nyomorúság
s hasonló örök szépségek
jelzik: mily méltó otthont lelt
benned a magas költészet,
hogy koldusok fészke vagy te,
szívem szerint is hazám… –
Hogy mosdatlan szájjal így dicsérlek,
kérlek, ne haragudj reám.

            (Berda József: Újpest)


    Száztizenegy éven át működött önállóan a magyar főváros északi kapujában – a Vácra vezető út mentén – a község, amelynek Újpest elnevezése 1838-ban bukkant fel először nyomtatásban. Az önálló községi szervezet alapítólevelét 1840-ben adta ki gróf Károlyi István, és 1950. január 1-jével csatolták Budapesthez. Mind ez idő alatt rohamos volt az átalakulása. Helyzetét mindvégig a Duna és Pest közelsége determinálta. Koppenhága és Bécs után itt épült meg a kontinens harmadik lóvasútja, mely a Széna (ma: Kálvin) térig vezetett – s e városrészben akadt el végleg, húsz évi halasztgatás után az eredetileg Káposztásmegyerig továbbépíteni szándékozott metró…

Az újpesti városháza épülete az István úton

    A Károlyi család birtokán alapított Újmegyer hegyközségre települő bőr- és asztalosipar jóvoltából 1870-re az ország legnagyobb lélekszámú nagyközsége lett, s három évvel azután, hogy rendezett tanácsú város rangjára emelték (első polgármestere dr. Ugró Gyula, aki egyébként az 1885-ben megalakult UTE főtitkára volt) negyedik a hazai ipari községek közt (csak Budapest, Temesvár, Pozsony előzi meg), s pontosan hetven esztendeje már megyei jogú város, majd egy híján ötven éve Budapest IV. kerülete.
    A bőrgyár és fakereskedés (a Wolfner, illetve a Neuschloss család alapította parketta- és furnírgyár, ecetgyár, sósavgyár, az angol-magyar alapítású cérnagyár, posztó- és szőrmegyár, a Tungsram, Egyesült Izzó, Tungsram GE Lightning és a Chinoin révén ipartelepülésként volt mindvégig híres.
    Kulturális emlékeként tartja számon Újpest, hogy az egy évig itt tanító Babits Mihály Kártyavár című regényének itteni a miliője, Kaffka Margit 1907 és 1912 között tanított a Lőrinc utcai iskolában, Kassák Lajost első versének közlése, Berda Józsefet pedig mindennapjai kötötték Újpesthez.
    Jeles kortárs művészei közé tartozik Bertalan Tivadar, a szám vendége.
    Nemcsak a gyártelepítés kívánalmai miatt forgott a település, város, majd városrész szerepe a víz közelsége körül: az 1910-es belga kútfúrási koncessziótól mindmáig Budapestnek részben ma is egyik fő vízellátója – mellesleg víztornya ma műemlék –, s annak utána, hogy az országalapítás hajnalán Anonymus „magyar révként” írta le e helyet, ahol a hét vezér áthajózott a Dunán, azon keresztül, hogy Pünkösdfürdővel szemközt téli kikötő létesült 1924-ben, a közeli jövőben a háborúban felrobbantott, majd újjáépített összekötő vasúti híd után errefelé épülhet meg a főváros új hídja, mely az M0-s befejezését is lehetővé teszi.
    A tét ekörül is újra az, mint Újpest egész történetében: a bekapcsolódás a tágabb világ vérkeringésébe és az önkormányzati önállóság a jövő tervezésében és az ügyintézésben.