Fecske Csaba

Gólyák

    Tandori Dezső leír egy érdekes, mondhatni drámai gólyatörténetet. Az egyik német állatkertbe évről évre visszatért egy magányos gólya, egy hím. Tavasszal kerülgetni kezdte az egyik állatkerti tojót. Fészket épített neki, ám a tojó szárnya vissza volt nyesve, nem tudta követni társát a magasba. Az állatkert figyelmes dolgozói építettek hát egy fészket alacsonyabbra, amibe a pár hamarosan bele is költözött.
    Egy szép napon szabadon élő gólyalány érkezett az állatkertbe, elfoglalta a magasban lévő fészket. Egy idő után odaköltözött hozzá a hím. A nyesett szárnyú tojó pedig ott hevert a lenti fészekben vérbe fagyva. A vetélytársnő végzett vele.
    Tavaly augusztusban a Cserehát dimbes-dombos tájait jártuk barátaimmal.
    Szeretem ezeket a nyár és ősz közé bújt napsütéses, de már bágyadt napokat, amikor mélabú üli meg a tájat, s napkelte előtt, napnyugta után nedves hűvösség lúdbőrözteti az embert. Érezni már a közelítő őszt.
    Naponta elhaladtunk a hepehupás úton az ingoványos rét és a fújtató macska hátaként púposodó domb között. Szent István napja után voltunk, már gyülekeztek a gólyák a réten. Szép számban élnek errefelé az utóbbi időben nagyon megfogyatkozott madarak. A közeli falu kéményeire, telefonoszlopaira rakták fészkeiket. Ez az ingoványos rét a vadászterületük. Peckesen lépegetnek a zsombékok között, időnként lecsapnak a zsákmányra, amit fejüket föl-le járatva mohón gyömöszölnek magukba.
    Egy reggel eltűntek a gólyák, hiába pásztáztuk végig árgus szemekkel a környéket. Úgy látszik, eljött az ideje, hogy útra keljenek, hogy aztán márciusban visszatérjenek régi fészkeikre. Legalábbis azok, amelyek túlélik a viszontagságokat. Vajon hányan lesznek oda a kalandos, hosszú út során?
    Néhány nap múlva, amikor már nem számítottunk rá, feltűnt egy magányos gólya. Ott bóklászott a pára-ülte, hajnali réten. Nem tudtuk mire vélni, miért nem tartott a többiekkel. Másnap aztán fény derült a titokra: másodmagával mutatkozott a megszokott helyen, a zsombékok között. Társának szárnya élettelenül lógott az oldalán, biztosan nekirepült egy vezetéknek, és eltörött. Nem tudott nekivágni az útnak. Miatta maradt itt.