Unden Tibor
A takarító állatok
U: | Néhányan kéziratban olvasták a Mi szép és mi csúnya című írásomat. Legnagyobb meglepetésemre valamennyien megesküdtek, hogy rendkívül hamis úton járok. A természet nagyon kegyetlen dolog, mondták. Hirtelen előrevágták állukat és körülnéztek, hogy kit kell megenni. Véleményük szerint minden faj saját porontyát falja föl, így derül ki, melyik gyerek az erősebb. |
V: | Például a cet megeszi saját ivadékát, a megmenekülőkből lesznek a felnőtt bálnák. Jó, mi? |
U: | Nem, nem a saját gyereküket falják föl. Hanem minden cet pontosan a másikét. |
V: | És olvasóid honnan veszik ezt a marhaságot? |
U: | Tudod, hogy A kegyetlen természet című amerikai filmet mindenki megnézi. Néhány pillanatot láthatunk a tévében. Éhes keselyű bezárva egy egérrel. Megijesztett nyúl. Halottat irgumburgum megesznek. |
V: | És mi következik ebből? |
U: | Úgy van az élet kettévágva, hogy semmi sem látszik belőle. Nem látják, hogy az élet pillanatnyi szervezése milyen összefüggésben van a halállal. |
V: | Nem értem. |
U: | A holtakat el kell takarítani. |
V: | Pontosabban porrá kell enyészteni őket, engedd meg, hogy ezzel a kifejezéssel éljek. |
U: | Mármost Darwin jól leírja, hogy minden állat – most csak róluk beszélek – különbözőnek születik. |
V: | Ő, aki fölfedezte a Természetes Kiválasztódást. |
U: | Nem csak azt fedezte föl. Különben nem nagyon hiszek a Természetes Kiválasztódásban. Hogy hogyan és miben nem, azt majd elmondom máskor. Szóval leírja, hogy minden állat különbözőnek születik. |
V: | Meg hasonlónak. |
U: | A hasonlóságot illetően a faj fogalmát használjuk. Ezek azok a csoportok, amelyek gyereket tudnak csinálni. |
V: | Hát ez nem egészen pontos. |
U: | Nem is kell jobb. |
V: | És akkor mi van? |
U: | Na most. Születnek egy fajnak ivadékai. |
V: | Mint mondod: hasonló is meg különböző is. |
U: | Honnan tudja mármost a szülő, hogy a változó világgal szemben miféle képességekkel rendelkeznek a kicsik? Csodálatos tehetség bujkál némelyikükben. Szél fúj, víz árad, hő ingadozik, növény elmúlik vagy keletkezik, új állat jő, sivatag vagy tenger lesz, és még millió ismeretlen veszély bukkan föl, amit a kicsiknek ki kell védeniök. Mert meg kell mondanom, nem tudok semmit a rejtett képességekről. Hasonlóan: maga a szülő sem tudhatja. Tehát azt mondja magában: éljen, amíg tud. És az összes szülő ugyanezt mondja. |
V: | Mármint az ösztöneik mondják ezt. |
U: | Pontosan. |
V: | Ellenkező esetben, ha az ellenkezőjét mondanák, az állatok néhány évszázad alatt kihalnának. Te jó Isten! Lehet, hogy a brontoszaurusz ezért halt ki? |
U: | Hát azt nem tudom. |
V: | De szerinted a lényeg az, hogy a különböző fajok egymás hulláit és félhulláit porrá emésztik, de sohasem egy faj a magáét. |
U: | Ha szellemességet keresünk az élet természetében, akkor mindjárt két dolog merül fel. Mondjuk, teremtsünk egy világot, amelyben a halál a szokott szerepét játssza. Egy idő után a növényevők hulláiba fulladna az egész. Mit kell tennünk? Teremtünk takarító állatot. Ő a takarításból él. Éhes, ha nem takarít. Meghal, ha nem takarít. Föltakarítja még a rokon hulláját is. Ugyanaz működik benne, ami a többiben, csak ez a takarításra vonatkozik. A második szellemes dolog a takarításban az, hogy élet megmaradásának szenteli magát. Mindig azt eszi meg, amelyik már alig mocorog. |
V: | És miért? |
U: | Mert a takarító állat rendkívül lusta, azért. |
V: | Azt hiszem, nagyon kíváncsi is. |
U: | Hát, igen. Mondják, hogy a cápák kíváncsiságból esznek, mint az embergyerekek. |
V: | Végül is: hogy van ez az egész? |
U: | Nézd. Az életjátékunk azzal kezdődik, hogy teremtünk egy sereg növényt. Ezek nem esznek, hanem fölszívják, ami nekik kell csodamód megszerkesztett járataikban. Mindegyikük rendelkezik a napfényben működő anyaggal, ebből élnek. Persze nem egészen minden növény ilyen. Vannak elképesztő viccek a teremtésben, de mindegyik nagyon hasonló. Mármost látjuk, hogy amit teremtettünk, nagyon jó. De a növények valamiképpen egyszínűek. Világos, hogy valamit kell teremtenünk. Teremtsünk tehát olyan állatot, amely növényt eszik. Ez rohan. De napfény anyaga nincsen. Emiatt kell ennie. Egy-két viccet elrejtünk. Ím egy növény, amely megeszi az állatot! Ez igen. Ez jó. |
V: | Ezután jön a takarító állat teremtés? |
U: | Igen. |
V: | Azt mondod, hogy a természet vidámságban él? |
U: | Vidámságban vagy szomorúságban, azt nem tudom. Csak a takarító állatokban vagyok biztos. |