Sidronius Hosschius: Szent Péter siralmai
március 2nd, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán
Bevezető szavak Sidronius Hosschiusról (1596-1653) és elégiáiról A nagyközönség előtt talán kevéssé ismert németalföldi jezsuita költő már életében nevezetes
Keresés a(z) "Irodalom" kategóriában
Bertalan Tivadar: A lélek vasrácsozata
március 1st, 2016 | by Admin
Rentsch Piroska húsz évig élt Németországban, ott vált prózaíróvá és költővé. Nehéz és kalandos élete volt, ez természetesen érződik
A mai költészet olvashatóságának határai (2. rész)
március 1st, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán
Körkérdést indítunk útnak a magyar költészet állapotáról: szeretnénk a Költészet és az Olvasó közötti párbeszédnek újabb átjárót nyitni, segítve
Végh Alpár Sándor: Régi szökések…
február 29th, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán
Régi szökések árnyékában lépdelek. Még nem hallottam Senecáról, de már tudtam, hogy minden attól jó vagy rossz, ki nézi,
Gnózis – lapok az eredeti kéziratból
február 27th, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán
Babics Imre hexameterekben tornyozott mestermunkája, a Gnózis – a pár oldal látványa-mélysége itt csak mustra – kilenc éven át
“Boldoggá tett a megbecsülés, ami áradt felém…”
február 26th, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán
Psota Irénre (1929-2016) emlékezünk az Írók, színészek, képzőművészek kalendáriuma 1999-es kötetében megjelent önéletírásának újraközlésével (a szerk.) Édesanyám, amikor első
Babics Imre: Vadhajtás (Négy vers)
február 24th, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán
Kutyafogat Macska néz, déli asszony házában zokog, s a fényszárnyú ősigének mindez: mondat: fak„Nagyon szeretlek, s nem tudom, halad
ÁGH ISTVÁN (Felsőiszkáz, 1938. március 24 – ) költő, író, műfordító
február 23rd, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán
(Neoszocreál szócikk, piszkozat) A szokásos életrajzi fordulat, mely szerint Á. I. (született Nagy István) földműves szülőktől származik, elfedi azt az
Istenes Nóra: Az idők végéről (Bánki Éva: Fordított idő)
február 22nd, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán
Ha nem vagyunk forradalmárok, akkor többnyire mindannyian a „történelem végén” élünk – megszenvedjük, sőt sokszor kibírhatatlannak érezzük saját korunk válságjelenségeit.
Umberto Eco: A Kő
február 22nd, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán
(Írásának újraközlésével emlékezünk a néhány napja elhunyt olasz íróra – a szerk.) – Nos, Professzor? – kérdezte a Tábornok
Kiemelt
Támogató: NKA Összművészeti Programok Kollégiuma
Szerkesztő: Szondi György, Toót-Holló Tamás
A rovat természetesen nyitott: várjuk szépirodalmi művüket, tanulmányukat, képzőművészeti alkotásukat, hozzászólásukat.
Köszönjük a fotókat a Magyarországi Református Egyháznak
-
A hónap legolvasottabb bejegyzései
Eredményhirdetés | Kortárs irodalmi alkotások pályázata: Cédrus-pályázat, 2024 313 views 
Juhász Anikó: Halálod helye, Attila (versek)* 311 views 
Leveles Ibolya: „ajkadra adom szavaimat” (versek) 220 views 
Kortárs irodalmi alkotások pályázata 2024 206 views 
Hétvári Andrea: Aranycsengő (Két vers) 183 views
Könyvesbolt
A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...
Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.