április 6th, 2016 | by Admin
Kedves Gyuri, Palikám, barátaim, ugyan ki másnak mondhatnám el gondolataimat közelmúltunk európai kultúrájáról, civilizációjáról, ha nem éppen hozzátok címezve,
április 4th, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán
Kutyaharapást őrizel. Sebhelyes mementó ez – örök sebek felvágva, angyalsereg gyógyítja – sírdal, bordal, hársfalevelűvel. Valahogy így, valahogy ennyit
április 3rd, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán
Szarvasbogár Hiába lenne kormányzati akarat, nem párzanak többé a szarvasbogarak, mivelhogy nincsenek. Tetemük manólakokban kitinikon, tündérek szárítják szárnyuk szarvaikon,
április 2nd, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán
Kivilágos kivirradtig Sem lesz elég erőm elmondani neked, Mi vagy. Én a fehérek csőcseléke voltam. Miattad alakot váltottam, Zsémbes
április 1st, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán
Körkérdést indítunk útnak a magyar költészet állapotáról: szeretnénk a Költészet és az Olvasó közötti párbeszédnek újabb átjárót nyitni, segítve
április 1st, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán
Az ember másnap kialvatlan, kóvályog, egy kicsit ég a gyomra, csodálkozva néz az üvegben lötyögő alkoholra: ezt tényleg tegnap
március 28th, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán
Hol lakhat a felejtés? Hajnal nélküli merengésben Csalánnal beszőtt eltemetett kő emléke lennék, Az álmatlanságot szél kergetné el Ha
március 27th, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán
Alexander kárpitos még a hagyományőrző generációból származott. Kitűnően értette mesterségét, és büszkén tekintett a munkáira, mint ahogy az előző
március 26th, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán
Éjszakai látogató Egy kucsmás férfi járt itt éjszaka. Ordibált, káromkodott, megdobta kővel az ablakot. Ropogott fekete bőrkabátja, láncon rángatott
március 26th, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán
kifordult gyökér oldalán egy hóvirág néma harangja esőcsepp cseppen csordul, csorog az ágon rőt lámpafényben díszruhás király gyémánttüzű harmatban