december 5th, 2017 | by Napút Online
A legszemenszedetteb hazugságnak, a legképtelenebb fantazmagóriának sincs grammatikai akadálya. Bármilyen megveszekedett képzelgést közölhetünk ép, egészséges, hibátlan mondatokban. A szárnyaló
december 4th, 2017 | by Napút Online
Kilenc anagramma rejtőzik az alábbi versben, a kortárs magyar irodalom nyolc alkotójáról. Vajon kik ők? Az ég derült,
december 3rd, 2017 | by Napút Online
Október végére fordult az idő, amikor megérkeztem. Valamikor ezen a környéken laktam. Nagyokat sétáltam a Ménesin, a Somló úton,
december 2nd, 2017 | by Napút Online
Amikor összefut, ahogy az Éden vizei, égtájai egy süllyedő emelkedésnek, az égi lejtő, a lecsurgó hűvösség, a lélegzet hajladozó
december 1st, 2017 | by Napút Online
Melyik az a budapesti ház, utca, szobor, park, kapu, fa – bármi egy –, amelyet emléke leginkább őriz, amelyhez
november 30th, 2017 | by Napút Online
Mikor a télben kipányvázott barom, kinek csűdjét, farát farkasok marják, és kifordult szemfehérjével világítja be a rettenet éjszakáját. Mikor
november 29th, 2017 | by Napút Online
Részlet a szerző halálával félbehagyott kutatásainak szövegemlékeiből. (További oldalak a Napút 2017/8. számában olvashatóak.) A szerkesztőség köszöni a kutató
november 28th, 2017 | by Napút Online
Minden halott az enyém. És minden veszteség. Belőlem szakít, ki elmegy, a mondhatatlan helyre; az elhagyott hely én vagyok:
november 27th, 2017 | by Napút Online
Az egész úgy kezdődött, hogy beszakadt a mellkasa, mert maga alá temette a hegy. A maguk korában pompás épületek
november 26th, 2017 | by Napút Online
Mérgező a rét, de dísze is az ősznek Tehenek legelnek Lassan megmérgeződnek Körül kikericsek, e lila virág nyit, Szemed