május 24th, 2018 | by Napút Online
Az arcomat hordom Biccentek… Sziasztok régi makacsságaim, bemerevült, sziklás partoldalak, szerelmes fények! Sziasztok régi felfröccsenések zsíros nyomai és sziasztok
május 23rd, 2018 | by Napút Online
Nem Önöknek, nem nektek, saját magamnak teszem fel a kérdést. Mi történik akkor, ha egy novellista regényt ír? Milyen
május 22nd, 2018 | by Napút Online
Csata Ernő Ős-Budavár? Aquincum alatt, még ma sem tudjuk, kik nyugodnak épp, kutatóknak a csontminta nyomán feljön-e még a
május 21st, 2018 | by Napút Online
Sándor Györgynek Ha nyolcvan éves az ember, azon csak a humor segít, mint aki alól kihúzták a szőnyeget és
május 20th, 2018 | by Napút Online
Melyik sebedet nyitom fel újra egy perccel közelebb a halálodhoz? A test mi lehet? Talán lehunyva tartott szem, kicsi
május 19th, 2018 | by Napút Online
A Tűzoltó Örsön éjféli csend honolt. A mennyezet alatti kampóra felakasztott őrlámpa legyezőszerű fénye félhomályba burkolta a négyzet alakú
május 18th, 2018 | by Napút Online
Úgy borulok eléd, ahogy megszülettem. A fájdalom örök. Márványfényűvé lett testem kővé-vált lelkem fonatai fölött. Kihasított magának az élet.
május 17th, 2018 | by Napút Online
Az utolsó szalmaszál A hipochonder férfi orvosról orvosra járt, hogy kiderüljön, mi baja. Végső kétségbeesésében nőgyógyászhoz fordult. * Belterjesség
május 16th, 2018 | by Napút Online
aszalt szőlőmag a SZERETET oltárán kibúvó hajtás ÖRÖMbe hajló csipkeszirmú holnapok ujjongó jövő Isten gyermeke tenyere lepkeszárnyán álmodó HŰSÉG
május 15th, 2018 | by Napút Online
„Férfiként: halálraítélt. Megfogni neszeit az éjszakának. Zuhanni, zuhanni mint a kő! Arcom csontján a rés, Hiányod miatt tátong. Szememet