Szerkesztői Archívum: Kállay Kotász Zoltán

Erdélyi Z. János: A hoppon maradottak

május 22nd, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán

  Első történet, amelyben minden úgy van, ahogy eredetileg írva vagyon Tüzesen sütött a nyári nap sugára [1], mikor a


Higucsi Icsijó: A tizenharmadik éjszaka

május 21st, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán

  A japán ókor (Heian-korszak: 795-1185) irodalmában még nagy szerep jutott a nőknek: többek közt az udvarhölgy-írók nevéhez köthető a


Döme Barbara: Orgona

május 17th, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán

  – Ne törődj az utcakölykökkel, kisfiam. Holnap megtanítalak biciklizni, aztán majd ríhatnak, ha lehagyod őket – nevetett nagyapám, két


Organizáció és szakralitás – Almár György festményei

május 15th, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán

  Almár Györgyöt (1895-1974) elsősorban építészként és iparművészként tartják számon, pedig életműve alapján a XX. század meghatározó hazai festőművésze lehetne.


Gyárfás Endre: EPI-EPILÓGUS

május 14th, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán

            Az életet már megjárta,          a háborút abszolválta.            Mázlis fiú:          elkerülte bomba, golyó.           


Huber Vilmos: Az angyalok holnapra vannak (Tíz vers)

május 10th, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán

                Huber Vilmos a 2016-os Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott alkotója. Illusztrációk: a szerző grafikái


Mikus Anikó: Mihaszna mese

május 10th, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán

  Mikor volt, akkor nem volt, mikor nem volt, akkor volt, de az is lehet, hogy sosem volt, biza mégis


Szederkényi Éva: Tréfa (Két vers)

május 10th, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán

  Tréfa Anyám halála után Apám elvolt. Különösebb meggyőződés nélkül élt tovább. Adott és vett, éles kézzel aratott, s az


Hegedűs Gyöngyi: az előhívó

május 8th, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán

  A gondok akkor jelentkeznek, amikor megpróbáljuk rekonstruálni a helyet, ahonnan a felvétel készülhetett. Egyik feltételezés sem felel meg semmilyen,


Ágoston Tamás: Fekete tulipán

május 6th, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán

  Mozdulatlan utazásom akkor kezdődött, amikor először éreztem magam súlytalannak a tengerparton. Hamarosan egy márványkamrában álltam urnák és koszorúk között,



Back to Top ↑