Szerkesztői Archívum: Napút Online

Karsai János: Cyber-betyár

június 10th, 2017 | by Napút Online

  Piszokul keményen pödörte a bajszát 1861 nyarán Rózsa Sándor a kufsteini várbörtön ablakán kibámulva. Unott már mindent, a kis


Uta Berg: Vél-etlen (Két vers)

június 10th, 2017 | by Napút Online

  Vél-etlen Szélcsendes meredekpartsziklán lelkeink széltépázottan.   Te és én Tűfokpillanatban olvad érintett auraszerelemben mosolyunk össze csókká. Kurucz Bernadett fordításai


Dél Tamás: Az utolsó fa (Két vers)

június 10th, 2017 | by Napút Online

  Cseresznyefa-sirató Ágamat letörted, mert lépet hordott rá neked egy méhcsalád: – Zümmögő énekük zavart-e? – Csípésüktől féltél-e? Ez talány:


Berki Ádám-József: Impromptu (Két vers)

június 10th, 2017 | by Napút Online

  Homokfény Tengert emel a holt, hová felhő lépett, s csontig hatolva old tétova hűséget. Bár kínokra bíznád, öledre ég


Şerban Codrin hét haikuja

június 10th, 2017 | by Napút Online

  egy szenderegve virágzó fűzfa fölött ott van a tejút hajnalban könyvem olvasva tenyeremben kis cseppek gyűlnek a munka el


Ferenczy Balázs: Csöndek (Két vers)

június 10th, 2017 | by Napút Online

  (pusztaság) A vétlen hóesésben megpuhulnak a fények. A falak hidege, erkélyek mögött a régi város, nyomaim hófehérek. Milyen messze


Hajdu Erzsébet: Pillanatra (Három vers)

június 10th, 2017 | by Napút Online

  négysoros ég üvegéből felébred az emlék zöld suhogás tavaszt ígér rügyekbe törnek az águjjak és a magokban szelíd remény


Jellinek Melinda: Felejtés

június 10th, 2017 | by Napút Online

  A bejárónő nyitott ajtót. Üdvözölni akartam, de csendre intett. Elbóbiskolt, mondta, és a szoba fele bökött a hüvelykujjával. Nincs


Kövesdi Veronika: Tej

június 10th, 2017 | by Napút Online

  Ezzel most majdnem betörtem az üveget. Próbálok kisebbeket dobni, bár még van pár súlyosabb darab a kezemben, azokat csak


James Giulia: Mulandóságom kelepcéje

június 10th, 2017 | by Napút Online

  Mulandóságom kelepcéje őrzi rég féltett álmom tengerét. Sötét hegyvidéken, alattomos erdőbe zárva fekszik az élet reménye. Eget-mennyet rázó mosoly



Back to Top ↑