Szerkesztői Archívum: Napút Online

Zsávolya Zoltán: Önszócikk

július 28th, 2017 | by Napút Online

  ZSÁVOLYA Zoltán; további nevei: Grúdy József; Hanno Weinberger; Malcolm Hawkland; Dobrovich Júlia (Csorna/Tschornau/Chorntown, 1969. 06. 09. –) [enyhén, ám


Vasadi Péter: Az ember háztartása

július 27th, 2017 | by Napút Online

  Miután bent a tények kissé még fészkelődve helyükre térnek, kint már hullani kezd a héjuk, mi tűzrevaló; hadd szórja


Tamási Orosz János: „…féltem, önmagától féltem a jövő emberét…”

július 26th, 2017 | by Napút Online

  T. Ágoston László (Tass, 1942. október 14. – Budapest, 2017. július 13.) Suta sorok garmadáját írtam s töröltem ki


Sztojcsev Szvetoszláv: Rituálé (Öt vers)

július 25th, 2017 | by Napút Online

  Rituálé fehér ruhás nő egy erdei tisztáson ébredezik gyerekkezek bukkannak ki a földből száraz faleveleket morzsolnak a szemébe haja


Konczek József: A trombitáló nő

július 24th, 2017 | by Napút Online

  Együtt unatkoztam a várakozó betegekkel az orvosi rendelőben, amikor bejött az a nő… Mit bejött… beállított… se köszönés, semmi…


Kárpáti Kamil: Noah-noah jegyzet egy régi vers alá

július 23rd, 2017 | by Napút Online

  Sóhaj (Recsk, 1951) Atlasz súlyától görnyed a vers. Úristen, miért, hogy a földre versz? Hogy merjen álmodni az élet?


Baley Endre: Csavargók voltunk

július 22nd, 2017 | by Napút Online

  Didergett a hajnal. A balatoni hajnalok már mind libabőrösek szeptember elején, és úgy vesznek el a jótékony párában, ahogy


Hegedűs Gyöngyi: éppen áthalad

július 21st, 2017 | by Napút Online

                             (Podonyi Hedvignek) azt gondoltam, majd nehezebbek lesznek a poharak. a menny szuterén szintjén, hol egyetlen embertől is szürkület


Erdélyi Z. János: Jelentéstétel egy nyomozásról

július 20th, 2017 | by Napút Online

  Mindnyájunknak, akik ilyen vagy olyan mértékben vonzódunk az irodalomhoz, megvannak a kedvenc olvasmányaink és bennük ugyancsak kedvenc irodalmi hőseink.


Tillmann Pentele: Öt haiku

július 19th, 2017 | by Napút Online

  Beleőszülve talpam alatt sárga platánlevelekkel a halált kergetem   Vallomás szemhéjamat az éj két ujjal lezárta – álmomban Te



Back to Top ↑