Pálinkás Mihály: Összhangzattan
december 10th, 2018 | by Napút Online
Nehéz téli hajnal. Az asszony kitapogatja az órát, megnyom rajta egy gombot, az óra diszkrét fénnyel jelezi, hogy éppen
december 10th, 2018 | by Napút Online
Nehéz téli hajnal. Az asszony kitapogatja az órát, megnyom rajta egy gombot, az óra diszkrét fénnyel jelezi, hogy éppen
december 10th, 2018 | by Napút Online
KARMA Sáros bakancsban rohan utánam a múlt száz katonája. ÖSSZETÖRTEN Sebzett hátunkon vonszoljuk széttaposott csigaházunkat. LEGYEN MEG…
december 10th, 2018 | by Napút Online
A fák állnak csendben. Idill nincs szebben. Kis szellő libben. Egy felhő sincsen. Valahol rejtetten lélegzik az Isten.
december 10th, 2018 | by Napút Online
Fehérségedre vágyom és szárnyadra, hogy mint anyai ölelés, betakarj, új világnak strázsás angyala. Fekszem frissen vetett ágyban mozdulatlan, mint
december 10th, 2018 | by Napút Online
Kezeink közt Inalnak a napok, elfogy már az út, el-elvisz a szívünk, máskor hazahúz. Közelünkbe úszó, apró dallamok, vízre
december 10th, 2018 | by Napút Online
Lám ég az erdő és ti fáztok! Gyermekek a parazsak és ti vetéltétek, de az eső az enyém, mi
december 10th, 2018 | by Napút Online
egyszerű képletbe szorulsz tested tudattalan molekulák hálójában alaktalanná mállik a csönd jéggé dermedve meredek rád belül sötét üreg belebújok
december 10th, 2018 | by Napút Online
Rigók költenek a hajadban, szomorú homlokú ráncaid most teregeted Koppenhága fölé; Dánia fölé zsibongó terek torkát szórod a reggeli
december 10th, 2018 | by Napút Online
Felmászna a vér az alkaron, magasból kémlelné testem, de összeugranak a varratok karomon s csupán csak feslett, alvadt vér
december 10th, 2018 | by Napút Online
Egyszerre olyan szabad, Hogy innen őt csak pontnak látom. Testén sebekkel mégis Ugyanazt a cellakört repüli. Ajlik Csenge