Dávid Adél: Egyetlen perc (Két vers)
Egyetlen perc
A villámcsapás momentumában
az idő végtelenné tágul,
a beláthatatlan feneketlenség
mérhetetlen pillanatává.
Egy futó perc az öröm szirmain
visszafordíthatatlanul száguld
utat törve a ráncok vonalán.
Váróterem
Pirosló vérfolt ivódik át ingének gallérján,
megrezzentve a nők tekintetét.
Rohannának tüstént s megízlelnék izét,
de az etikett székbe ragasztja testüket.
A falon sorakozó képekre terelik szennyes
gondolataikat. A nővér nyomókötést helyez rá
s türelemre inti, hisz nincsen baj.
Pirosló vérfolt ivódik át ingének gallérján,
a nők tekintete eltűnt a várakozó percekkel,
már csak néhány őszülő hajkorona szállingózik,
a sorban ő következik.
Dávid Adél a 2017-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Villámlás (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
