február 14th, 2016 |
0Tiszai P. Imre
“Irodalmi önéletrajzom”:
67 éves vagyok, tehát már nem fiatal. Mindössze hat éve írtam először valami versfélét, de vallom, hogy a költészet egy fertőző állapot, aki megszereti, örök rabja lesz. Szeretek írni. Talán a novelláim jobbak, mint a verseim, mégis a verseket érzem igazán magaménak. A lelkem írja őket. Őszintén, nyíltan – lehetőleg egyszerűen – vigyázva nyelvünk szépségére.
Nem mondhatom, hogy sikereket értem el az írásaimmal. Mindössze egy kisregényem jelent meg, azon kívül pár novellám, pár versem folyóiratokban és antológiákban. Örülök annak a szintnek is, hogy nem kell a megjelenéseimért fizetnem, mások kérnek tőlem írásokat. A Napkút éves antológiáiban és a Kanadai Kaláka irodalmi folyóiratban rendszeresen megjelenek.
Vallom, hogy nem csak alanyi költőként kell írnunk, de figyelni kell a minket körülvevő világra is, a társadalomra, embertársainkra és a jóért, szépért küzdjön is a költő, még akkor is, ha ezzel veszít a népszerűségéből. Ez valahol a dolgunk.