Németh András: Elnéptelenedő mesefaluba betért árnyék után ballagva
Ki szomjas? De nem úgy, mint porszemeiben
a föld, hanem ahogy a kút, ha vándort vár
útelágazásnál. Vajon választaná
az eltévedni vágyó a felajánlott
irányok helyett a kortyok nyugalmát? Fen
talán kést a káván a lókötő csiszár,
hogy pányvát, kantárt elvágva királyfivá
legyen? És mikor nyeregbe úgyse száll szót
elnémító önérzet, mi nevezzük csak
nemes egyszerűséggel, kertelés nélkül
nyomornak, akkor ugyan hol kuporodik
le a gyalogszellem a fűbe holtak
országán gondolkozni? Ott, ahol vénül
a fű, húzott vödör vízre vigyázna gyík.
Illusztráció: Kotász Károly Kút a pusztán c. festménye
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
