Dél Tamás: Az utolsó fa (Két vers)
Cseresznyefa-sirató
Ágamat letörted,
mert lépet hordott rá neked
egy méhcsalád:
– Zümmögő énekük zavart-e?
– Csípésüktől féltél-e?
Ez talány:
Nekem?
Vagy neked?
Aki rajtam több gyümölcsöt
nem találsz.
Tört sebemből
én adok most neked mézet.
Siratom a gyökeremnél
haló méhet,
könnyem lesz majd
keserédes,
ha megérted,
hogy gyászdalomat
te kísérted.
– Csepp
– Csepp
– Csepp,
ahogy lassan bevonja,
még az idő is megáll.
Vajon ki lesz, aki
száz év múlva
könnyeimre rátalál?
Ez talány:
Nekem?
Vagy neked?
Ki addigra azt is elfelejted,
milyen volt a virág.
Az utolsó fa
Kicsi fán
nagy a tét,
jön a tél:
– Hol a láng?
Ha a nyár
fűtené,
elég-e
pici árny?
Őszre vár,
még sem ér
keresned
a csodát.
Levelén
marakodsz,
s levegőd
a hiány.
Dél Tamás a 2017-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Kállay Kotász Zoltán fényképfelvétele (2015)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
