Mondd meg nékem, merre találom…

Vers

június 10th, 2017 |

0

Hajdu Erzsébet: Pillanatra (Három vers)

 

négysoros

ég üvegéből felébred az emlék
zöld suhogás tavaszt ígér
rügyekbe törnek az águjjak
és a magokban szelíd remény

 

pillanatra

reggel megfőztem a kávét
majd elnevetgéltem a rigóval
s ahogyan hozzám ért
a színes napsugár
apró virágokat ringatott
két szemem tükre alatt
csak egy pillanatra
röpke pillanatra
összerendeződött a világ
aztán a mulandóságba mégis
beleborzongott a határ

 

hiányból

az a régi kert a nagy diófával
a fogyó fogsorú kerítés
görbére taposott utak
mellettük vörös vergődésű pipacsok
csalántól hólyagosra csípett lábak
ház a tisztesség fehér színével betakarva
a barna gerenda
szorgalmas szúpalota
és az áldott belső falak
rajtuk keresztre feszített örömök
imában megpihent ujjak
mennyire hiányoznak
aztán a szűrt derengés fátyolát
máris szétfújja a szél

 

Hajdu Erzsébet a 2017-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele (2016)

 

Cimkék: ,


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás