Döme Barbara: Hová tűnt Beke Kató?
Azon a napon, amikor a kibelezett fácánt felakasztotta a gerendára, a zsigereket pedig a macskák elé vetette, Beke Kató eltűnt. Csak a csámpás papucsa maradt utána.
Becsukom a kertkaput. Az autómhoz igyekszem, meg akarom találni Beke Katót. Az utca csendes, békés, két oldalt virágzó cseresznyefák szegélyezik az utat. Rég volt ilyen meleg tavaszi nap, kigombolom a sötétkék ballonkabátom. Nemcsak a meleg miatt lazítok a gomboláson, egyre szűkebb rám minden. Terhes vagyok, a harmadik hónap elején járok, de máris híztam három kilót. A kocsmáros felesége biciklizik felém. Rohadt kurva, kiabálja, amikor elhajt mellettem. Pár pillanat múlva már csak a terebélyes fenekét látom, ahogy imbolyog alatta a kerékpár. Védekezni sincs időm.
Megismerkedésünk napján Beke Katóval egy sorban ültünk a templomban, ahová önszántamból soha nem mentem volna be, de Imre azt mondta, a falusiak nem nézik jó szemmel, ha valaki hiányzik a miséről. Kató egyik szombaton váratlanul megszólított. Beszélgettünk, felajánlotta, hogy mindent megmutat. Két hete költöztem a faluba, Imrén kívül senkit nem ismertem, örültem, hogy gyorsan akad barátnőm. Mindez egy éve történt.
A rettegés és a bűntudat hozott erre a helyre. Azt terveztem, elbújok egy eldugott faluban, és addig maradok, amíg elül a vihar. Beke Katóval ilyen körülmények között találtunk egymásra. Tőlem tíz évvel idősebb, negyvenéves, hízásnak induló özvegyasszony volt, a helyi iskolában tanított rajzot és biológiát. Mindent tudott, ami a faluban történt. Szórakoztattak a pletykái, segített, hogy néhány órára megfeledkezzem a valódi problémáimról.
Mielőtt a faluba költöztem, bankár voltam a fővárosban. Titokban tetemes vagyont halmoztam fel, de nem költekeztem, nehogy valakinek szemet szúrjon. Nem akartam lebukni. Miután a faluba költöztem, Imre, az újdonsült élettársam meglátta a bankszámlakivonatomat, amelyen 50 millió forint volt. Kérdőre vont. Hazudtam neki: eladtam a lakásomat és örököltem, ebből van a félretett pénzem. Elhitte. Azt mondta, a megtakarításom maradjon a bankban, amíg nyitunk egy kis vegyesboltot. Ez volt az álma. Legyen ez a házas életünk kezdete, mosolygott. Hazudtam neki: én is ezt szeretném. A falubeliek gyakran kíváncsiskodtak, kérdezgettek, mit dolgoztam korábban, miért költöztem el a városból, és most miből élek. Ilyenkor mindig másra tereltem a szót. Emiatt sokszor kerültem a helyi pletyka középpontjába. Egyszer, Kató születésnapján, bepálinkáztunk. Ő is feltette a kérdést, miért jöttem el a fővárosból? Olyan részeg voltam, hogy gondolkodás nélkül bevallottam az igazságot. Sikkasztottam, menekülnöm kellett. Mivel az igazgató is lopott, végül ő vitte el mindkettőnk helyett a balhét, hiába védekezett azzal, hogy más szintén benne volt a buliban. Nem tudta bizonyítani az állítását. Ennek ellenére úgy éreztem, menekülnöm kell, hogy minél távolabb legyek a múltamtól, mielőtt véletlenül mégis kiderül az igazság. Átmenetileg a határ mellett élő barátnőmnél akartam elbújni, ám amikor hozzá igyekeztem, lerobbant a kocsim, épp ennek a falunak szélén. Imréhez vontattak be, ő megcsinálta az autót és meghívott vacsorázni. Kapóra jött. Egy hónap múlva hozzáköltöztem.Változtattam a stratégiámon, már nem a barátnőmnél, hanem Imrénél akartam meghúzni magam, amíg a lopott pénzzel továbbállok.
Kató azt mondta, amiért felfedtem előtte a múltamat, ő is elmond nekem egy titkot. Bevallotta, a férje nem balesetben halt meg, hanem ő ölette meg. Felbérelt valakit, végezzen az urával, mire a férfi, akinek Kató nem árulta el a kilétét, lelökte a férjét a lépcsőn, amikor az részegen kitántorgott a kocsmából. Kató vallomása felzaklatott, de arra gondoltam, így most már ő is a markomban van, ha megpróbálna leleplezni, legfeljebb megzsarolom.
Kató megünneplésének másnapján, amikor kijózanodtam, rájöttem, milyen nagy hibát követtem el, amikor beszéltem a sikkasztásról. Reggeli kávézás közben próbáltam meggyőzni a barátnőmet, hogy az este csak a pia beszélt belőlem és füllentettem. Mosolygott, azt állította, semmit nem vett komolyan abból, amit részegen összehadováltam és azt is mondta, ő szintén csak ugratott a férje megöletésével. Soha többé nem beszéltünk a titkainkról.
Miután a falubeliek előtt nyilvánvalóvá vált, hogy Beke Katóval barátkozom, többen figyelmeztettek, legyek vele óvatos, nagy pletykafészek, képes a haragosairól mindenféle hazugságot elterjeszteni. Csoda, hogy eddig nem verte agyon senki az ocsmány szája miatt, mondta egyszer a postás, miközben a kapuban állva meghúzta a táskájában rejtegetett laposüveget.
Beszállok az autóba, arra gondolok, meg kell találnom Beke Katót, hogy befogjam a száját. A ma délelőtti beszélgetésünk után végképp túl sokat tud rólam. Talán ha fizetek neki, megtartja a titkaimat. A házuk felé indulok, azt remélem, otthon van. A kertkaput zárva találom, korcs pulikeverék ugat a kerítés mögött. Kató, Kató, itthon vagy?, kiabálok. A környék összes kutyáját felbőszítem, vonyítanak, csaholnak, attól tartok, mindjárt rám rontanak az utcabeliek és meglincselnek. Abbahagyom a kiabálást, becsöngetek a szomszédba. Csoszogást hallok, Sári néni tipeg mamuszban a kapu felé. Megismer, messziről mondja, Kató üzeni, nem akar velem beszélni. Nyílik az ajtó, Sári néni nem hagyja, hogy megszólaljak, ömlik belőle a szó. Jó firma vagy te, néz rám. Kató mondta, hogy átverted szegény Imrét! Mindent kitálalt rólad! Mielőtt újabb vádakkal bombázna, sarkon fordulok, meg sem állok a kocsimig. Sári néni utánam üvölt: hordd el magad a faluból!
Ma délelőtt Katóval az eljegyzésemre készültünk, úgy terveztük, együtt sütünk, főzünk. Imre egy hónapja megkérte a kezemet. Szombat estére összehívta a családját, hogy bejelentsük az augusztusi esküvőt. Nem várhatod az anyósodat bolti csirkével, jajveszékelt Kató. Ki kell tenned magadért, hogy megpukkadjon a boszorkány. Na, majd én segítek, aztán azt mondjuk, az egész vacsorát egyedül csináltad, mosolygott és megölelt. Kató tisztában volt azzal, hogy Imre családja városi ribancnak tart, aki felcsináltatta magát, hogy magához láncolja a fiukat. Fűnek-fának hazudoztak: kirúgtak a munkahelyemről, a családom valami nagy disznóság miatt elüldözött otthonról, látni sem akarnak többé, csóró vagyok, semmi más reményem nincs, mint hogy valakivel eltartassam magam. Mindezt Katótól tudom, de nem érdekelt sem Imre családjának, sem a falubelieknek a véleménye, addig, amíg a valódi titkomat nem sejtették.
Kató eltűnésének napján, reggel hatkor érkezett meg hozzám. A kapuban rikoltozott, engedjem be. Otthonka volt rajta, csámpás papucs, a kezében két agyonlőtt fácán. Ismerőstől szerezte, mondta, ezzel lenyűgözhetem Imre famíliáját. Nem érdekelnek, motyogtam, inkább visszafekszem, hasogat a fejem. Kató nem hagyott békén, kávét főzött és addig győzködött, jobb közel tartanom magamhoz az ellenségeimet, míg megadtam magam.
A fácánoknak holnapig lógniuk kell, hogy megpuhuljon a húsuk, mondta Kató, és megitta az utolsó korty kávéját. Holnap korán átjövök és megsütjük őket. Ma megcsináljuk a süteményt, az is kell az eljegyzéshez. Hoztam hájat, leveles-szilvást sütünk, az a kedvence annak a boszorkánynak, kiszedtem a szomszédasszonyából, mosolygott. Megpuhítjuk az anyósodat, a tenyeredből eszik majd. Hálás voltam Katónak, amiért segített nekem. Bántott, hogy nem mondhatom el neki az igazságot. Azt, hogy cseppet sem érdekel Imre anyja, hamarosan elmegyek a faluból és elvetetem a gyereket. Miközben Kató a hájastésztát gyúrta, töltötte és sütötte, megittunk fél liter pálinkát. Egyre többet beszélt. Egyszer csak kacagásban tört ki: nem titkolózom előtted tovább, mondta. Szeretőm van, suttogta, nős ember, falubeli. Féléve szeretjük egymást. De ne faggass, azt nem mondhatom el, kiről van szó. Megölelt. Boldog vagyok, hogy végre mindketten megtaláltuk az igazit, mondta. Aztán váratlanul a hasamra tette a kezét, és megáldotta Imre gyermekét. Meghökkentem, a rengeteg pálinka hatására kiszaladt a számon az igazság: a gyerek nem Imréé. Kató elkapta a kezét a hasamról, rám bámult. Abban a pillanatban úgy éreztem, el kell végre mondanom valakinek a valóságot, különben megbolondulok. Ráadásul úgyis elmegyek a faluból, gondoltam, már nincs tétje a dolognak. Nekem is szeretőm van, vallottam meg, ő ejtett teherbe. Imre nem tud róla és nem tudja meg, mert hamarosan megszököm tőle. A babát nem tartom meg. Kató nem nézett rám, a széken ült és az ölében lévő kezét bámulta. Egyszer csak megkérdezte: kié a gyerek? Nem tudom, mi ütött belém, nem akartam elárulni, de mégis kitört belőlem: a csemege boltos Ferié. Kató erre felpattant és köszönés nélkül elviharzott. Álltam, arra gondoltam, ennyire ostoba nem lehetek, hogy mindent elmondtam Katónak. Most aztán vége mindennek.
Miután Sári néni vádjai elől elmenekülök, beülök az autómba. Tanácstalan vagyok, merre keressem Katót. Meg kell találnom, mielőtt telekürtölné a falut a pletykáival. De merre induljak? Talán a kocsmárosné tudja, hol lehet. Az imént lekurvázott, eszerint járt nála Kató. A kocsmában telt ház fogad. Senki nem néz rám. A vendégek húszan lehetnek, mindannyian spicces falubeliek. A pulthoz lépek, épp sört csapol a kocsmárosné. Mit akarsz, kérdi, ő sem néz rám. Beke Katót keresem, válaszolom. Volt itt, mondja, de egy órája elment. Hová, kérdezem. Azt nem mondta, csak, hogy kurva vagy, elszedted a szerelmét. Felnéz, vigyorog. A boltos Ferit, folytatja a kocsmárosné, ne csinálj úgy, mintha nem tudnád. Forog velem a világ, úgy érzem, mintha egy körhintán ülve valaki felülről rám borítaná egy szemeteskuka összes mocskát. Fél éve szeretik egymást, folytatja a kocsmárosné, te meg lecsaptad a kezéről. Tudom, hogy nem Imrétől van a gyereked, de te annyi férfival keféltél a faluban, hogy azt sem tudod, ki az apa. Nem sül ki a szemed! De megkapod majd a magadét, Imre már keres, hogy agyonüssön, most mesélte az egyik ember. Menekülnöm kell! Tudom, hogy rosszat tettem, de miért pletykál rólam hazugságokat Kató? Tényleg neki is Feri a szeretője? Akkor ezért hagyott faképnél ma délelőtt, miután eldicsekedtem neki a szeretőmről!
Kilépek a kocsmából, szédülök. Tucatnyi nő állja el az utat. Kiabálnak, hadonásznak, mint a kofák a piacon. Sikkasztó, tolvaj, ordítják, aztán meg, hogy hazug ribanc még a papot is elcsábítottad, agyonverünk, amiért fel akartad gyújtani az iskolát, kábítószert árultál a gyerekeinknek. Kató mindent elmondott rólad, üvölti egy gyűrött arcú, kendős nő, majd leköp. Mondani szeretném, mindez rágalom, nem vagyok ugyan ártatlan, ám ezek a pletykák nem igazak, de nem jön ki hang a torkomon. Az asszonyok egyre dühösebbek, a kocsma kerítése felé tolnak, azt üvöltik, dögölj meg! Érzem, nem menekülhetek, mindjárt megölnek. Behunyom a szemem.
Hirtelen csend lesz. Kinyitom a szememet. Az asszonyok sorfala kettévált, a végében ott áll Kató. Mennyasszonyi ruha van rajta. Engem bámul. Felemeli a karját, rám mutat. Három méterre lehet tőlem, látom, a szeme vérben forog, az arca torz, haja csapzott. Megszólal, jár a szája, de nem értem, mit mond. Az asszonyok éljeneznek, tapsolnak, azt ordítják: igazad van Kató, haljon meg! Most már ők is rám mutogatnak. Kató lassan elindul, közeledik felém. Megállás nélkül beszél, ömlik belőle a szó, tudom, hogy engem vádol, de mintha valami idegen nyelven szólna, semmit nem értek a szavaiból. Hosszú fehér csipkeruháját egyik kezével marokra fogja, felemeli, másik kezével még mindig felém mutogat. Ahogy lép, látni csámpás papucsát. Egy méterre tőlem megáll, összegörnyed. Aztán kiegyenesedik, most már értem, engem szid. Egyre szaporábban beszél. A szájából hirtelen csiriz-szerű folyadék indul meg, egyre csak ömlik, de nem a földre, hanem a ruhájára. Az asszonyok elcsitulnak, mindenki Katót nézi. A teste egyre áttetszőbb, mintha egy ablakon néznék át, látom mögötte az utcát, ahogy a földút kanyarodik a faluszéli erdő felé. Legtovább a szája marad látható, ahogy mozog, jön belőle a pletyka. Aztán hirtelen az is eltűnik, nem marad más Katóból csak a csámpás papucsa.
Döme Barbara a 2017-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Kállay Kotász Zoltán fényképfelvétele (2015)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Napút-köszöntők (8.) →
Móritz Mátyás: Ismeretlen fogalom →
