Németh Erzsébet: Április (versek)
•
Felismerés
Ó Napkorong
te sárga drágakő
villan homlokod
billen dombtető
Nagy köröket rajzol
körénk a nyár
pávatollakkal röppenő
szerelemmadár
Mégis árvulok…
szavam csak dadog –
Koldul az örökkönvaló
és magam is koldus vagyok!
*
Kétségek és viszonylatok
Még itt vagyunk…
Édenből kitoloncolt árvák,
bár lélekfolyosók
már nem kötnek össze,
csak idegek rándulnak,
egymástól távoli
idők hosszúságán.
Idelent az ember,
kinek már
sokadik arcát
veti ki a Föld:
kínlódik, tévelyeg,
szépséget, jóságot keres…
És közben öldököl.
*
Szülőföld
Azok a dombok, rónák,
hegyek, folyók és patakok,
utcák ölelő karokkal,
ahol te lábnyomod hagyod:
az más, mint bárhol a világ
bármely mágneses tere,
az úgy lüktet benned,
mint szentséges örökség,
mint Krisztus vérző tenyere.
*
Április
Április van:
a remény bokrain
nyílik a virág.
Április van:
a kertekben,
lelkekben
vad színorgiák
Április van:
a megvadult fény
kócos hajában
csillag-dal remeg.
Április van –
E tavasz-dúdolásban
egymásra lelnek-e
még az emberek?!
*
*
Illusztráció: G. Loiseau
Ezek is érdekelhetik!
Bakonyi István: Még egy levél Apámnak odaátra (versek) →
Szepesi Zsuzsanna: Nagyanyám, hol vagy? (vers) →
Stanczik-Starecz Ervin: Ha elfáradnék, Szorozz! Tiszteee-legj! (versek) →
