február 27th, 2017 |
0Boga Bálint: Alkony felé
(Wakák)
A Nap úgy süt most
Is, mint gyermekkoromban.
Nem veszi észre,
Hajam ezüstre váltott,
S már ránc tükrözi fényét.
Megjött az ősz: az
Én tavaszom, élteshez
Méltó, nem múló
Fellángolás vonul át
Pasztellszínű napjain.
A ménesembe
Gyakran betér Pegazus
És még az öreg
Gebéket is versenybe
Vágyni, futni készteti.
Régen a bukás
Mögött is ott volt a Rend.
Ma a siker is
Kaotikus eredők
Véletlen találkozása.
Az egyensúly az,
Mikor a hullám alap-
Vonalhoz ér a
Fentről lefelé mozgás
Múló pillanatában.
Minden évben el-
Repül egy színes madár.
Kis kalitkámban
Néhány tollászkodik. Még
Hányat bocsáthatok el?
Mindenkivel egy
Világ hal meg, ám amit
Itt hagysz, abban is
Teljes világ rejtezik,
Csak szív kell megtalálni.
Illusztráció: Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele (2015)