Szepesi Zsuzsanna: Nagyanyám, hol vagy? (vers)
Apró tenyereden megkövült
a múló idő,
ujjadra bütyköt font az élet,
hajad ezüst sátora fénylett.
Mégis, szíved oly tisztán örült!
Kifosztott életem
utánad vágyik,
egy érintésedért
sóvárog bőröm,
hadd járja át szívem
gyermeki öröm:
kalácsodnak ízét
érezzem számban,
térdeden lovagolva
hallgassak mesét,
édes szavaidban
nem rémít setét.
Újra megtanulnék
csengőn kacagni,
elűzni bánatot,
dalra fakadni;
megköszönvén reggel
gyermeki álmom
egyszerű és tiszta
életre vágynom.
De már nem vagy itt!
Apró tenyereden megkövült
a kegyetlen idő,
angyalok várták édes meséd,
`s elvitt a teremtő.
*
*
Illusztráció: fh. Mroczkowski
Ezek is érdekelhetik!
Stanczik-Starecz Ervin: Ha elfáradnék, Szorozz! Tiszteee-legj! (versek) →
Palágyi Péter Pál: huszonnyolc →
Ispány Marietta: Vízen járva (versek) →
