Sztojcsev Szvetoszláv: Üvegrajz (Hét vers)
Delírium
hiába
fordulok el
az őrülettől
felejteni –
valaki szemében
mindig
látom a széteső holdat
Kaleidoszkóp
elveszett a csillámlás
a nézés mámora
eltűntek
a színek az árnyalatok
fekete szeletkék kavarognak
fekete szemekben
éjsötét hajnalon
Kímélet
fordulj el
felkínálom
szörnyeimnek
énem
maradékait
Másik
a tükörben
egy másik
én
hegyi patak partján
ülök
a holdfényben
vállamon két madár
itt hagyom
az éjszakát a jövőt a csendet
mondta a képmás
kezében a teliholddal
kisétált a múltból
Mentek
mentek,
egyenesen mentek
amikor
az út,
a saját
egy (idő)szakadékhoz
vezetett
mentek,
remény nélkül mentek
akiknek nem volt hova menni
Modell
a sarokban ül
bal keze kinyújtva
ritkul a levegő
a gyertyák kialszanak
tenyerére szállnak a lángok
koldusszobrot formál belőle
a halál
Üvegrajz
halottnak hitt női arc
az ablak másik oldalán
homloka alatt
repedezik az üveg
próbáltad már
kérdezte
másvalaki álmában
párás üvegre
magadat emlékezetből
lerajzolni
Illusztráció: Sal Antal fényképfelvétele (2016)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
