Vers

március 27th, 2025 |

Halmai Tamás: A világosság következményei (versek)

•

Sértetlen bőr

„Ugyanolyan hallatlan fenn a holdban
a szabadság, mint itt lenn ez a földi.”
(Báthori Csaba: Egy százalék)

„…jó a hideg eső. Jó a lét.”
(Mezei András: Hideg eső)

Minden s mindenki: szinonima lesz.
Égre hivatkozik a kövek arca.
Időinket egy angyal a szeles
terekből háládattal kitakarja.

Hallás nélkül a hang csak sisteregne,
hogy hitek akaratát megtegye.
Kicsodánk emlékszik moll istenekre?
A bűn a teremtés magánügye.

Kibic az ember (néha bebic); hogyha
fürkészne magot, födi azt fény lombja.
A sértetlen bőr sosem hegedő?

Milyen a malaszt, ha a menny ilyen?
Húrok nélkül árvánk a hegedű,
de ének vagyunk valamennyien.

A világosság következményei

„Valójában mindannyian improvizálunk,
például amikor beszélünk.”
(Harcsa Veronika)

A testtel mindig rosszul sáfárkodtam.
De szállást vettem aztán városodban,
és látám, ahogy fény a földbe csobban.

„A többi kegyelem.” S a minden is.
Kivilágzom, ha húgom kikerics;
középpontoddal, hagyom, bekeríts.

Megelőzni a helyzetet, mikor
valaki önnön démonaitól
zavarba jön, és szégyent megkohol.

Bocsánat, nem tudtam, hogy viccelek.
Áldott áldások: állhatat veled
adódik, és vízhatlan vízjelek.

Rózsák tövében sarjad égtáj, földút;
mélyűr lehet csak, hova látás följut.
Ki néz a napba? Legnagyobb vakfoltunk.

Apokrif 2.0

Mert mindenek megtaláltatnak akkor.
A levegőnek szárnya nő a naptól;
és látja Isten, hogy fénnyel rokon
öröm csorog alá az arcokon.

Illusztráció: W. A. Bouguereau