Nyilas Atilla: Törzshelyeim (vers)

Az első a Kisvigadó étterem volt,
hányszor vezetett oda
tanítás után az utunk!
Egy razzia kapcsán
más kiskorúakat eltanácsoltak,
ám nekünk megsúgták,
továbbra is nyugodtan mehetünk,
mert minket szeretnek.
Miután otthagytam az iskolát,
az életmódomban nem állt be
a remélt változás,
hát megesküdtem, hogy többet
nem lépek be a Vigadóba.

Mikor a Javas először
Budapestre költözött,
megegyeztünk, hogy keddenként
összeülünk műhelymunkára
a Grinzingi borozóban.
Másoknak is szóltunk,
egész társaság kerekedett,
a hét szinte bármely napján
találtam ott ismerőst,
s addig a napig volt a bázisunk,
míg az egyik pincér
meg nem sértette
kisbetűs költő barátomat.

A következő székhelyünk
az előzőtől úgy ötven méterre
a California söröző lett.
Ott koccintottunk
középső öcsémmel
fiam születése alkalmából,
a galérián le-föl járkálva
döntöttem egy kötetem címéről,
és ott búcsúztattuk el a Mondót,
mikor Ecuadorba indult
dolgozni, élni és odaveszni.
A California über alles időnek
a dohányzási tilalom vetett véget.

Megelégelvén vándorlásunkat,
a keddek új helyszíneként
a Bambi eszpresszót határoztam el.
Ott még felgőzölték a kávét.
Legkedvesebb egyetemi tanárom
asztaltársaságom fix tagjává vált,
kilencvenedik születésnapján,
a járvány előtti utolsón
ott köszöntöttük tortával.
Egy ízben az egyik felszolgáló,
aki valószínűleg tulajdonos is,
megtiltotta, hogy sakkozzak.
Azóta nem jártam ott.

Jelenlegi törzshelyemen,
a Gyűrű sörözőben
tesztlátogatásomkor tisztázódott,
nemcsak hogy nem tilos sakkozni,
de vinni se kell készletet.
A keddi műhelymunkát itt már
nem sikerült meghonosítanom.
Egy irodalmár ismerősömmel
kéthetente jövünk össze.
Ha tehetem, más találkozóimat is
ide beszélem meg,
szeretem az otthonosságot,
és itt részem szokott benne lenni.