Csontos Márta: Égbe szórt emlékmagok

80 oldal
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2025
ISBN: 978-615-6801-38-8

eredeti ár: 2100 Ft
webshop ár:
1 680 Ft + 760 Ft postaköltség
Megrendelés

Ajánlás

Csontos Márta verseskötetének univerzumában az alkotó ember személyes magánya, az elmúlt nehéz idők apokaliptikus megtapasztalásai tárulnak az olvasó elé sajátos érzelmi-gondolati asszociációkban. A mindennapjainkat körülvevő őrület, a végtelenben otthont kereső pillanatok reménye és reménytelensége, a jelenbe zsúfolt hiányok feloldásának lehetősége vezérli útján a költőt. Önértelmező utazását a lelkiismeret, a hit és a megértés vágya hatja át, mindvégig támaszkodva az emberi képzelet világteremtő és világmegőrző erejére. Bátran halad a benne kirajzolódó nyomvonalon, hogy magától önmagáig eljusson. Minden versben valami mást keres, mégis mindig ugyanoda érkezik vissza, a makrovilágban megtapasztalható létállapotokat vetíti önnön mikrovilágára.

Versek a kötetből:

NAPOS OLDAL

„A kökörcsin, a harangláb
A kert mélyén felszökött
Mélabú alussza álmát
Szerelem s megvetés között”
(Apollinaire: Clotild, ford. Vas István)

A tél harangnyelve
rázuhant a fákra,
saját hallgatásom mélyébe
lopódzom….
Ülök az Idők kapujában.
Hiába nézek önmagam
vállán túl, az égre.
Beszáradt gumó a Nap,
a tulipánok és a nárciszok
belebújtak az ördög kezébe.

Itt vagyok a Sehol szélén,
egy vers a kövek között,
egy rím a falon, egy
ágra száradt dallam.

Hiába nyitom kelyhem
kezedbe, hiába várom
az érintés örömét.
Ott maradok érzékeid
árnyékán, s nézem, ahogy
mások fényébe vetkezel.

KÉT SZELET

„Két álom közé
még éppen befér egy élet.”
(Györgyi Csaba: Lépcsők)

Két szelet kenyér közé még befér
egy harmadik, gondolod, az
innovációra törekvés örömével,
de nem akarsz túl mohónak látszani,
nem akarod egód egy extra adaggal
felturbózni, és kicsit talán
félsz is, úgy gondolod, nem érdemes
a megszokás útjába állni,
nem lehet más a tied, csak a
mindennapi időveszteség, továbbá
vaj, sajt és tojás két szelet között.
Tiéd a rád száradt kétségbeesés
morzsaléka, mellyel szépen
bepanírozod a kezdődő pusztulás
vastagodó szeleteit, s borba mártva
emeled magadhoz a töltekezés
reményében, miközben
ólom-súlyú gondolataid alatt
botladozol, ahogy két elszalasztott
lehetőség között üres karokkal
emel magához a látszat, mely
Krisztus testébe rejti
a Nagy Mozgató erejét, s te engeded,
hogy homlokodra tetoválja
a hozzátartozás jelét.