Balizs Dániel: Ha elmegyek hozzád (versek)

*

Ha elmegyek hozzád

ha elmegyek hozzád átlátszó pohárba töltsd
a szerelmed

ne aggódj
küszöbödnél visszariad a harag és
a megbánás

heló
karold át csendben a tarkóm
amíg dudorászom

nézd kiesett a cigi a zsebemből
túl szép a lakásod
félek hogy csak szemetet hordok belé

az acél tükörből a fürdőben
valaki azt kérdi: „te ki a fasz vagy?”

csak ölelj
azért mert nem kell
mert nem muszáj

annyira vágyom
átlátszó poharaid közé
bújtatni a szerelmem

a hídon pislognak a kandeláberek
egy könyv borítóját emelgeti
a benzin beömlő gőze

ne simítsd a lepedőt
bőröd feszes vásznával
úgysem versenyezhet

azért vagyok itt
mert mindig akad jó bor nálad

és mert
veled készülök fel arra
hogy elhagynak

Utállak téged, Balizs Dániel

utállak téged, Balizs Dániel
arca piros volt
a ruhája zöld
az a pánt nélküli, ami bokáig ért
de felül
felül csodálatos volt
mindig is imádtam a női vállakat
mondtam gyakran
de az övén kívül egy váll illatát sem
szívtam be oly
gátlástalanul
hogy a könnye kicsordult tőle

utállak téged, Balizs Dániel
arca piros
a ruhája zöld
az a pánt nélküli, ami bokáig ér
de felül
felül csodálatos
mindig is imádtam a női vállakat
mondom gyakran
de az övén kívül egy váll illatát sem
szívom be oly
gátlástalanul
hogy a könnye kicsordul tőle

utállak téged, Balizs Dániel
arca piros lesz
a ruhája zöld
az a pánt nélküli, ami bokáig ér
de felül
felül csodálatos lesz
mindig is imádtam a női vállakat
mondom gyakran
de az övén kívül egy váll illatát sem
szívom be majd oly
gátlástalanul
hogy a könnye kicsordul tőle